Bemutatkozás

Operatőrként és alkotóként elsősorban azok a történetek foglalkoztatnak, amelyek a mindennapi figyelem peremén maradnak: emberi sorsok, társadalmi feszültségek, elhallgatott valóságok és olyan közösségek, amelyek ritkán kapnak valódi, árnyalt megszólalási lehetőséget a képernyőn.

A következő években egy dokumentumfilmet szeretnék készíteni a Romániában található Tichilești lepratelepről. Ma már csak néhány ember él itt, ezért úgy érzem, most van talán az utolsó lehetőség arra, hogy az ő történetüket még velük együtt lehessen elmesélni.

Elsősorban nem a betegségről szeretnék filmet készíteni, hanem az emberekről. Arról, hogyan teltek a mindennapjaik, mit jelentett évtizedeken keresztül egy ilyen zárt helyen élni, milyen emlékeket őriznek, és hogyan látják ma a saját történetüket. Ehhez időre van szükség: először kutatni, megismerni a helyet és az ott élőket, majd fokozatosan elkezdeni a forgatást. Nem szeretnék néhány napra megérkezni egy kamerával, felvenni egy történetet, majd továbbállni.

Azért fontos nekem ez a film, mert ez a világ lassan eltűnik. Ha most nem rögzítjük ezeket az arcokat, történeteket és hétköznapi pillanatokat, néhány év múlva már nem lesz rá lehetőség. Azt szeretném, hogy maradjon valami utánuk – és hogy egy olyan közösség története is helyet kapjon az emlékezetünkben, amely hosszú időn keresztül szinte láthatatlan volt.