Bemutatkozás

1985-ben születtem Székelyudvarhelyen, és jelenleg is itt élek, illetve dolgozom. A tér, az anyag és a formák iránti vonzódásom a helyi Palló Imre Művészeti Líceumban dőlt el végérvényesen, amit a kolozsvári Képző- és Iparművészeti Egyetem monumentális kerámia-üveg-fém szaka követett 2007-ig. Számomra az alkotás sosem volt elszigetelt folyamat: az anyag, a tér és a közösség hármasában gondolkodom. Ezért dolgozom 2016 óta a Haáz Rezső Múzeum képzőművész muzeológusaként, és 2021 óta emiatt is tanítok szobrászatot a Pécsi Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyi Képzőművészeti Intézetének szobrászat tanszékén – miközben magam is a PTE doktori (DLA) képzésének hallgatója voltam 2021 és 2025 között. A kortárs reflexiók találkozási pontjainak fontosságát vallva vettem részt több alkotóközösség szervezésében: 2013 és 2019 között a nyárádszeredai ZEREDA, jelenleg pedig az udvarhelyi PULZUS művésztelep művészeti vezetőjeként tevékenykedem. Alkotóként 2007 óta vagyok tagja a Barabás Miklós Céhnek, 2023-tól pedig a MAMŰ Társaságnak.

Az alapvető  szobrászati értékek foglakoztatnak. Munkáimban törekszem az építészeti rendre és racionalitásra, a szobrászati empátiára.Keresem az egyetemes fent-lent, kicsi-nagy, széles-keskeny, sima-borzolt, tér és tömeg plasztikai téziseit. Kutatom a határozott formákat és az empirikus tereket. Foglakoztat a realitás elvonatkoztatása és absztrahálása, valaminta a konceptuális gondolatok figuratív megfogalmazása. Fontos számomra az ünnepélyesség atmoszférája és az ebből fakadó misztérium jeleinek felkutatása. Emelett a profán valóság, őszinte, anyagban való megnyílvánulásait is szem előtt tartom, amely gyakran markáns módon meghatározza munkáim jellegét. Igyekszem a sommás plasztikai nyelvezetre. Legkedvesebb anyagom a fa és kő, amely életterem helyspecifikus, gyakran használt elemeként magyarázható. Erős vonzalmat érzek a fehér felületek iránt, egy makulátlan állapot utópisztikus, egyetemes tisztaságának vizuális képződményének tartom, amely egyfajta bázist jelent számomra. Kutatom a geometrikus és organikus formarendszerek harmónikus ötvözését, inspirálnak az épitészet ácstechnikai megoldásai és az ebből származó archaikus gesztusok. Egy adott gondolati tartalom plasztikai formába öntése sok esetben az egyszerű, tiszta formák és az őszinte valóság szintéziseként hat.