Bemutatkozás

1985-ben születtem Székelyudvarhelyen, ma is itt élek és dolgozom. A tér, az anyag és a forma iránti vonzódásom a helyi Palló Imre Művészeti Líceumban dőlt el; ezt a kolozsvári Képző- és Iparművészeti Egyetem monumentális kerámia–üveg–fém szaka követte 2007-ig. Az alkotás számomra sosem volt elszigetelt folyamat: az anyag, a tér és a közösség hármasában gondolkodom. 2016 óta a Haáz Rezső Múzeum képzőművész muzeológusa vagyok, 2021 óta a Pécsi Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyi Képzőművészeti Intézetében tanítok szobrászatot, s 2021 és 2025 között a PTE doktori (DLA) képzésének hallgatója voltam. 2013 és 2019 között a nyárádszeredai ZEREDA, jelenleg az udvarhelyi PULZUS művésztelep művészeti vezetője vagyok. 2007 óta a Barabás Miklós Céh, 2023-tól a MAMŰ Társaság tagja.

Munkáimban az alapvető szobrászati értékek foglalkoztatnak: az építészeti rend és racionalitás. Keresem a fent és lent, a kicsi és nagy, a sima és borzolt, a tér és tömeg plasztikai téziseit, kutatom a határozott formákat és az empirikus tereket. Foglalkoztat a valóság elvonatkoztatása, ugyanakkor a konceptuális gondolat figuratív megfogalmazása is. Fontos számomra az ünnepélyesség atmoszférája és az ebből fakadó misztérium, emellett a profán valóság őszinte, anyagban való megnyilvánulása. Sommás plasztikai nyelvezetre törekszem. Vonzanak a fehér felületek: a makulátlan állapot egyetemes tisztaságát látom bennük. Kutatom a geometrikus és organikus formarendszerek ötvözését, inspirálnak az építészet ácstechnikai megoldásai és az ezekből származó archaikus gesztusok.

Az ösztöndíjprogram alatt a kutatásom kiindulópontja az a megfigyelés, hogy a kortárs szobrászat bizonyos szegmenseiben a tömeg mint elsődleges szerkezeti alapelv háttérbe szorul, és előtérbe kerül a nyitottság, a szerkezeti jelleg és a vizuális könnyedség. A lineáris szobrászat a vonalat alkalmazza szervezőelvként, s a szobrot a térrel közvetlen kapcsolatba lépő, levegőbe írt szerkezetként értelmezi. Továbbá a vonalplasztika fogalma ellentmondásosnak tűnhet, hiszen a vonal egydimenziós, a szobor pedig háromdimenziós létező; a lineáris elemekből felépülő térbeli szerkezetek ugyanakkor plasztikai minőséget hordoznak. Kutatásom ezt a határterületet vizsgálja: meddig marad a vonal vonal, és mikor válik téralakító elemmé. Az ösztöndíj időtartama alatt mészkőből készült szobrokat szándékszom létrehozni. Célom olyan összefüggő sorozat, amely a fizikai és a digitális tér határán vizsgálja a lineáris szerkezetek lehetőségeit.