Bemutatkozás

Ács Tamás vagyok, a Soproni Petőfi Színház színésze. 2006-ban kezdtem el játszani a győri Forrás Színház kötelékében, és 2012-től vagyok tagja a Soproni Petőfi Színháznak. Az elmúlt években számos színházi műfajban és előadásban próbálhattam ki magam a társulati létezés mindennapjaiban. Ezekkel a munkafolyamatokkal párhuzamosan kezdtem el létrehozni különböző egyszereplős előadásokat. Ezek az előadások, bár mind egyszemélyesek, mégis különböző műfajúak, eltérő formai és tartalmi aspektusokkal, különböző morális üzenettel bírnak. Az egyszereplős színház számomra a magány életérzésének húsbavágó feltárását teszi lehetővé, a ma emberének szorongásait, félelmeit kutatom általuk. A kortárs technikai eszközök a közösséghez való tartozás jelszavait hirdetik, de meglátásom szerint nem a közösségek, hanem sokkal inkább az egyedül maradt, egymás mellett élő magányos emberek sokasága jellemzi a 21. századot, melyeket előadásaimban a vizsgálat fókuszába állítok. Az egyszemélyes színház számomra a kísérletezés terepét jelenti. Kísérletezést önmagamon, valamint az adott irodalmi alapanyagon. 

Az ösztöndíjjal célom, hogy az egyszemélyes színház terepén eddig elért eredményeimet az elkövetkező évek során is kamatoztathassam, illetve újfajta kísérletekbe is kezdhessek a műfaj területein. Három határozott célt fogalmazok meg: a már meglévő egyszemélyeseim tovább játszása; új előadások létrehozása (Dalton Trumbo Johnny háborúja című regényének színpadi adaptációja, egy verses est létrehozása Ady Endre halálának 100. évfordulójára, Arany János Pázmán lovag című művének tanteremszínházi megvalósítása); minden egyszemélyesemhez foglalkozást szeretnék készíteni, melyekhez precíz és elmélyült elméleti és gyakorlati kutatómunkát szeretnék végezni.