Bemutatkozás

Tanulmányaimat az egykori KLTE (ma: Debreceni Egyetem) Néprajz Tanszékén végeztem, ahol etnográfus-muzeológus képzettséget szereztem. Ezután a budapesti Iparművészeti Múzeum Textil és Viselet, illetve a Kiállításszervezési osztályán muzeológusként dolgoztam 15 évig. Fő kutatási területem a csipkeművészet, ezt egészítette ki a kortárs textilek gyűjteményezése, kiállítások rendezése, szervezése. Legnagyobb sikerű kiállításom a "Cérnába szőtt évszázad - 110 éves a halasi csipke" címmel nyílt meg 2012 decemberében.

Jelenleg a művészképzésben és a szakképzésben veszek részt (MOME, METU, OKJ szakképzések, BÁV), ahol néprajzot, textiltörténetet és csipkekészítést tanítok. Szabadúszóként a csipkékkel való sokoldalú kapcsolatom továbbra is folyamatos, a tanítás, kutatás, publikálás mellett szakértéssel, régi csipkék tisztításával és restaurálásával is foglalkozom. 2014 óta újságíróként is jelennek meg írásaim.

A csipkekészítés alapjait – klasszikus nagycsaládban felnőve – 10 évesen nagymamámtól tanultam meg. A szívemhez legközelebb a csipkeverés áll, de e technikailag sokszínű műfajt megszeretve tudásomat mai napig folyamatosan bővítem. A készítés helyett időközben a kutatásra helyeződött át a fő hangsúly, mivel ez a kevéssé feltárt terület rendkívül sok új információt nyújt a népművészet, az iparművészet és a koraújkori régészet számára.

Az MMA ösztöndíj keretében a magyar népi textilművészeten belül a csipkék szerepének, technikájának változását vizsgálom a 19. század közepétől a kivetkőzésig (kb. a 20. század közepéig). Ez az az izgalmas átmeneti időszak, ahol a kézi munka és a gépesítés versenyéből hol egyik, hol másik kerül ki győztesen, de talán legérdekesebb az, amikor egymást kiegészítve jönnek létre újabb technikájú öltözetkiegészítők és lakástextilek.