Sárvidék
2021-03-21 18:55:52
A Sárvidék egy hosszú távú fényképészeti projekt, a magyar földutak menti élet mellett az elvándorlás és a helyi mindennapi problémák személyes perspektívája.
Magyarország számos megyéjében élnek életvitelszerűen és kényszerűen földutak mellett, melyek száma elképesztően magas. A kistelepülések egyik legnagyobb problémáját és fejlődésük gátját manapság a közutak állapota jelenti: Magyarországon az önkormányzati közutak több mint 70 százaléka ugyanis kiépítetlen, azaz burkolattal nem rendelkező földút. Ez az arány pedig a Dél-Alföldön a legmagasabb, ahol 80% körüli az önkormányzati kiépítetlen utak aránya.
A földutak menti mindennapi problémák jelképes települései a Csongrád megyei Csanytelek és Tömörkény, ahol a lakosság harmada él földutak mellett – a Tisza közelében pedig olyan a talaj, hogy esős időben mind járhatatlanná válnak. A helyben élők mindennapjai merőben eltérnek a városban lakók által megszokott körülményektől és naponta kell együtt élniük a betonutak hiányával. A kistelepülések és zsákfaluk elnéptelenedése, a vidéki elvándorlás évről évre növekvő probléma, de az itt élők zöme születésétől kezdve ragaszkodik a helyben maradáshoz.
A sorozat a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj és a Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti Ösztöndíjának támogatásával készült.
Sarvidek_MoriczSabjanSimon.pdf
Ipszilonok
2021-03-21 20:30:22
A tapolcai Y-házakkal 2016 nyarán, a Szebeni Műhely fotográfiai alkotótelepen töltött idő során kerültem először kapcsolatba. Az első inspiráció az "Ipszilonok" egyedi megjelenése volt, de a mélyebb megismerkedés után már a 9 lakóház közösségeinek és lakóinak bemutatása volt a célom.
A vidéki Magyarország fényképezése mindig is fontos volt számomra, Tapolcán pedig olyan egyedi lakóközösségre találtam, amelynek alapos megfigyelése, tagjainak és erejének képi ábrázolása hosszabb távon is fotográfiai célom marad.
A város építészeti jellegzetessége, az ipszilon-házak a vidéki közösségek jellegzetes példáját jelentik. A sokat dicsért és kritizált Y-házak új lendületet adtak a városnak az 1970-es években. Az egykor legendás bányászházakból összesen 9 épült a város szélén 1972 és 1986 között. Ezek mindegyikében száz lakás kapot helyet. Mára a lendület megtört, a korábbi modern városrész szürkébb lett, a házak felújítási költségei pedig gyakran lehetetlen feladatok elé állítják a társasházakat. A közösségek viszont erősek maradtak, a lakók jelentős része az átadások óta él a volt bauxittelepi lakótelepen.
Itt bármikor érvényesülhet a mondás, miszerint „rossz szomszédság – török átok“. A házakban tapasztalható összetartásnak, a helyi közösség erejének ezért is kiemelkedő a szerepe az Ipszilonokban. Egy-egy épület lakásaiban egy közepes magyar falu lakossága összpontosul, a 9 ipszilon így már egy óriásfalu népességének felel meg.
Ipszilonok_MoriczSabjanSimon.pdf
Önkéntes karantén
2021-03-21 20:33:29
Hosszúra nyúlt a Magyarországon március közepétől élesedett koronavírus-járvány, mi pedig négy gyermekünkkel, feleségemmel és az ő édesanyjával március 14-től a júniusi óvodanyitásig vállaltunk önkéntes karantént budakeszi otthonunkban. Mindannyiunk és környezetünk biztonsága volt ekkor a legfontosabb, így szinte mindenki szigorúan be is tartotta az izolációt a júniusban véget ért időszak utolsó pillanatáig. Emellett a karanténunk kezdetétől folyamatosan dokumentáltam a kényszerűségből megváltozott életünket. Ez elsőre nem is volt olyan egyszerű, hiszen dokumentarista fotográfusként nem voltam hozzászokva, hogy folyamatosan otthon legyek.
A négy gyermek – három felnőtt arány jó aránynak tűnhet elméletben, a gyakorlatban mégis komoly kihívások elé állított minket. A lassú folyású napok alatt ugyanakkor bekúszott az életünkbe a félelem az előre nem láthatótól. Eddig úgy éreztük, az életünk kiszámítható mederben folyik, minden tervezhető és irányítható. Ám a járvány rávilágított, hogy mindez illúzió csupán, az élet egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozhat, még akkor is ha a világnak amúgy egy meglehetősen békés szegletében élünk.
Az „újraindulás” előtt el kell azon gondolkodnunk, min lenne érdemes változtatnunk és milyen kihívásokkal szembesülhetünk a jövőben. Az elmúlt időszak nehéz lecke volt, de igyekeztünk kivenni belőle mindent, ami jó. A váratlan helyzet segített jobban megismerni önmagunkat, helyére tenni az igazán fontos dolgokat, újradefiniálni a családot, az értékeket. A rendkívüli helyzet megerősített a döntéseinkben és alakította a hozzáállásunkat. Noha kimerítő volt, mégis közelebb hozott önmagunkhoz és a céljainkhoz. Együtt járt kisebb konfliktusokkal és azok nyomán új megoldásokkal is és persze a felismeréssel, hogy a világ bármikor újra a feje tetejére állhat.
Bár kényelmesnek és pihentetőnek tűnhet, a karanténban töltött tíz hét nagyon hosszú volt, a harmonikus együttéléssel szemben az összezártság és a külvilágtól való izoláció jócskán felerősítette azokat a problémákat, melyek korábban is jelen voltak, még ha mindeddig nem bukkantak is a felszínre. Utólag nézve viszont elmondható, hogy azon szerencsés családok közé tartozunk, ahol a kapcsolatok a karantén ideje alatt szorosabbá váltak és úgy tűnik, sikeresen csökkentettük a feszültséget és a gyermekekben kialakuló zavarodottságot is.
Jelenleg ismét önkéntes karanténban vagyunk és megint várjuk az aktuális hullám végét. Bárhogy is alakul az előttünk álló időszak, kijelenthetjük: már senki és semmi sem lesz ugyanaz, mint a járvány előtt volt.
OnkentesKaranten_MoriczSabjanSimon.pdf
OnkentesKaranten_MoriczSabjanSimon.pdf
Gyógyfürdő
2021-03-21 21:02:03
A Hunguest Hotels Fotográfiai Gyűjtemény által támogatott Szebeni Műhely tagjaként a 2019-es fotográfiai alkotótelepen a gyulai gyógyfürdőt választottam témaként, a barna gyógyvizű fürdőben történt fényképezés során pedig megerősödött bennem a döntés, hogy a magyarországi gyógyfürdők dokumentálásával hosszabb távon szeretnék foglalkozni.
Bár számomra mindig az emberábrázolás a legfontosabb, maga a gyógyvíz is kiemelt szerepű a tervezett sorozatban. Magyarország ugyanis ilyen szempontból is egyedi, nagyon gazdag gyógy- és termálvizekben, az ország területének mintegy háromnegyed része alatt található gyógyhatású forrás vagy termálvíz. Hévízkészlete és az országban található 150 meleg vizes gyógyfürdő pedig világviszonylatban is jelentős, európai viszonylatban pedig egyedülálló. Izland után Magyarországnak van a legnagyobb felszíni termálvízkészlete a világon, a gyógyvizes hőforrások pedig az ország valamennyi régiójában előfordulnak, és számos gyógyfürdőt táplálnak. Budapest a világ egyetlen gyógyfürdőkkel rendelkező fővárosa. Kijelenthetjük, hogy Budapest a fürdők városa, Magyarország pedig a fürdők országa, a gyógyfürdők pedig abszolút hungarikumok, melyek világviszonylatban is különleges turisztikai vonzerőt adnak.
A fürdőkhöz kapcsolódó komplex gyógyszolgáltatások, a gyógyfürdőzés tudományosan igazoltan számos betegségen segít, ezt már kétezer évvel ezelőtt a rómaiak is felfedezték. Jelenleg pedig kiemelt turisztikai célpontokként számos magyar és külföldi vendégnek biztosítanak helyet és teret a gyógyulásra, a pihenésre vagy egyszerűen a társasági érintkezésre.
Gyogyfurdo_MoriczSabjanSimon.pdf
Az új norma
2021-03-21 21:29:09
A SARS-CoV-2 névre keresztelt koronavírus idén mindössze néhány hónap leforgása alatt akkora válságba taszította a világot, amilyet könnyen lehet, hogy a második világháború óta nem látott az emberiség.
Az életünk szinte egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozott, a mindennapjainkba egy új rendszer lépett be és sokunk számára új fogalmak. A közösségi távolságtartás, a kijárási korlátozások, a települések lezárásai, az utazási tilalom, a lezárt határok, a gyorstesztek, a maszk használat és a rendszeres fertőtlenítés mind egy láthatatlan ellenség elleni küzdelem eszközei lettek.
A közösségi távolságtartás, angolul social distancing vált az új normává a COVID-19 terjedésének megakadályozása során, és ez a norma az elkövetkező néhány évben életünk alapjává válhat.
A koronavírus-világjárvány miatt a közegészségügyi szakemberek azt kérik, hogy ne menjünk egymás közelébe. A közösségi távolságtartás, vagyis a nagyobb létszámú összejövetelek és a másokkal való szoros kapcsolat elkerülése elengedhetetlen a vírus terjedésének lelassításához és ahhoz, hogy az egészségügyi ellátórendszer túlterheltségét megakadályozzuk. Ez azonban korántsem olyan könnyű, mivel ellenkezik az ember társas kapcsolatokat igénylő természetével. Ezen távolságtartás próbára teszi az együttműködés emberi képességét is. A világjárvány különösen kemény próba, hiszen nemcsak azokat igyekszünk megvédeni, akiket ismerünk, hanem azokat is, akiket nem ismerünk, és akiknek a hogylétével általában nem is igazán foglalkozunk. A társadalmi távolságtartás miatt beszűkült személyes kapcsolatok ráadásul hatással vannak az emberek pszichikai jólétére is. A pandémia nemcsak a fizikai, hanem a mentális egészségre nézve is súlyos fenyegetést jelent.
Egyelőre nagyon nehéz megmondani, hogy meddig tart a világjárvány. Egyes kutatások szerint akár még egy évig fenn kellene tartani a közösségi távolságtartást és a különféle korlátozásokat. A járványügyi szakértők korábbi figyelmeztetése, miszerint ha a nyáron egy időre el is tűnik az új típusú koronavírus, ősszel mindenképpen visszatér, már beigazolódott és a második után a harmadik hullám immáron erőteljesebb is, mint az első.
Biztosra vehetjük, hogy egy teljesen új világ veszi kezdetét, amelyben a gazdasági károk is mindenképpen jelentősek lesznek, erősen befolyásolva a ránk váró éveket. Minden valószínűség szerint ez a mi generációnk világháborúja.
Tavaly márciusa óta követem nyomon és dokumentálom a COVID-19 magyarországi hatását, hogy egy személyes fotóesszét készítsek a magyar társadalomról a világjárvány idején.
A sorozat a Nemzeti Kulturális Alap 2020-as fotóművészeti ösztöndíjának támogatásával készült.
AzUjNorma_MoriczSabjanSimon.pdf
