Bemutatkozás

Budapesten élő és alkotó szobrászművész vagyok; a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszékének tanársegédje; családos, két gyermek édesapja.

Gyergyószentmiklóson születtem, Csíkszeredában a Nagy István Művészeti Líceumban érettségiztem.

2008-ban szereztem diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Szakán, 2018-tól ugyanitt tanítok, doktori fokozatszerzési eljárásom folyamatban van. 

Budapest több elpusztult köztéri szobrának rekonstrukcióján dolgoztam az elmúlt évtizedben, ezek közül a legutolsó és legjelentősebb a Kossuth-téri Andrássy emlékmű (Engler Andrással és Meszlényi Jánossal közösen). Jóllehet ezek a rekonstrukciós feladatok jelentős szakmai tapasztalatszerzéssel jártak, autonóm szobrászi tevékenységemet éveken keresztül mellékvágányra kényszerítették.

Az ösztöndíjas időszakra előrevetített terveimmel voltaképpen ehhez a belső indíttatású csapásvonalhoz szándékozom teljes figyelmemmel visszatérni. A kisérletező kitérőket leszámítva egy egységes szemléletmódú és formanyelvű kőszobor sorozat adja e vonulat gerincét, előzményeit. Ezeknek tárgya az emberi test vagy annak részlete, sajátos, személyes alternatívájaként a hagyományhoz való viszonyulásnak, a torzó illetve a fragmentáltság problémakörének, emlékezésnek, nosztalgiának, elvágyódásnak. Anyaguk kő – szobrászi gondolkodásom majdnem kizárólagos, de mindenképp elsőbbséget élvező közege, médiuma, – és a folytatás is ebbe az irányba mutat: a kő és a test együttállása, egy kortárs figurális szobrászati útkeresés felé.