Bemutatkozás

Magyar író, költő, szerkesztő vagyok. 1976. november 29-én születtem Vásárosnaményban. 2001-ben az egri Eszterházy Károly
Tanárképző Főiskolán, 2003-ban a Semmelweis Egyetemen végzett Testnevelés és gyógytestnevelés szakon végeztem.
2009-ben  filozófia szakon a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi Karán diplomáztam. A Kodolányi Főiskolán Etika tanári képesítést szereztem 2014-ben, Debreceni Egyetem Filozófiai Intézetének PhD képzésén abszolváltam 2015-ben.
2014-től A Vörös Postakocsi folyóirat szerkesztője, 2025-től a főszerkesztője vagyok.
Önálló köteteim: Félszavak (1999) (Kovács László néven), Akvárium (2003), Alkalmi otthonok (2007), Testi misék (Magyar Napló kiadó, 2012), A csalásról (Pesti Kalligram, 2017), Ahogy én öleltem (Pesti Kalligram, Bp, 2020), Apajegyek (Pesti Kalligram, Bp, 2022).
Díjaim, elismeréseim: Kocsis-Hauser Művészeti Díj (2003); Balázs Ferenc-díj (2007); A Vörös Postakocsi folyóirat irodalmi díj (2011); NKA-irodalmi ösztöndíj (2013-2014, 2017, 2019); Litera netnaplójának díja (A Vörös Postakocsival) (2013); Tokaji Írótábor Nagydíj (2014); Bella István-díj (2018); Kölcsey Ferenc-díj (a megye kulturális életében kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként) (2018); Térey János ösztöndíj (2020); 2021-ben Pro Futuro Rotary-díj; 2022-ben Rimay János ezüstérme
2022-ben; Lukijan Mušicki Szerb költészeti díj; 2025-ben József Attila-díj

A hároméves ösztöndíjas időszak alatt két szépirodalmi mű létrehozását vállaltam. Az egyik egy novelláskötet "A pofám leszakad" munkacímmel, amelyben a fikció és a valóság határainak elmosásával olyan rövid történeteket kívánok megírni, amelyek összekapcsolódva egy kerek egésszé is összeállnak. A novellafüzér darabjai olyan témákat járnak körül, mint a szegénység, az elhibázott életek, a nagy szerelmi bukások, a családi felfordulások, a társadalmi kirekesztettség, a magány, a felejtés életmentő mechanizmusai, a megbocsátás spontaneitása, valamint a versenyszféra és a közszféra sajátos munkahelyi dinamikái.
A másik tervezett szépirodalmi mű egy verseskötet "Kartonbögre" munkacímmel. Ahogyan a cím a felgyorsult élet okozta folyamatos elkésettséget, az átáztatott papírbögrék korába kényszerült szemlélődők örökös kudarcát idézi meg, úgy mégis az összpontosított idő metaforájaként igyekszik eligazodni a jelentős pillanatok felismerésében, a kávészünetek sorsfordító délelőttjein.