Bemutatkozás

  Nagy Lóránt vagyok. 2005-ben végeztem a Színház es Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán, Kerényi Imre növendékeként. Az egyetem után a Madách Színházban, a Piccolo Színházban, a József Attila Színházban, s a Veszprémi Petőfi Színházban játszottam. A 2006-tól az akkor alakult Rock és Musical Színház társulati és kuratóriumi tagja lettem, majd 2008-ban a Győri Nemzeti Színházhoz szerződtem. Németországi vendégszereplésem 2011-től 2013-ig tartott. Megfordultam a Szolnoki Szigligeti Színházban, a Szabad Tér Színháznál. 2015-től 2018-ig az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának a tagja voltam. 2018-ban az Újszínházhoz szerződtem. 2020-tól a Budapesti Operettszínházban is színpadra lépek. Ugyanebben az évben szereztem meg másoddiplomámat a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány szakán. 

    Célom, hogy az elmúlt időszak nehézségei, fájdalmai okán, újra visszatérhessünk az élet igenléséhez, annak ünnepléséhez. Épp ezért magát e fogalmat, s a hozzá mindig is szorosan kapcsolható morális értékek zenés színpadon való megjelenését és megjelenítését választottam tanulmányom témájául. Kutatásomban több évszázadot kívánok felölelni, különös tekintettel a magyar színjátszásra. A múlt értékeinek bemutatásán túl, fel szeretném tárni a jelenünk viszonyulását az élethez; továbbá vallom azt, hogy felelősséget kell vállalnunk a jövő színháza felé, épp ezért a kutatásban tárgyalt életfilozófiák és jelentősebb színházi korszakok bemutatása után, egy lehetséges út felvázolására teszek kísérletet. Mi a zenés színház legitimitása a szórakoztatáson túl; hogyan vázojuk fel benne s általa az élet szentségét? Mit taníthat a zenés színház a jövő generációjának? Hogyan segítheti őket önmaguk megtalálásában, s világban való elhelyezkedésében? Van-e még lehetőség bennünk ahhoz, hogy újrafogalmazzuk és alkalmazzuk az élet és a halál szimbiózisának szakralitását számukra?