Bemutatkozás

Az ember az egyetlen élőlény, amely tudatában van életének végességével. Egy individualista társadalomban hogyan tudjuk elfogadni személyiségünk mulandóságát? Erre a kérdésre próbáltam választ találni négy évvel ezelőtt, akkor még "Eggyel közelebb" címmel elkezdett sorozatomban. Időközben a nagymamámat demenciával diagnosztizálták, és lassan egy közös munkává alakult át az eredeti projekt. Betegsége magában hordozza saját félelmeim kiindulópontját. Ha a halálunk pillanata személyiségünk teljes eltűnését jelenti, akkor a demenciára tekinthetünk ennek a pillanatnak a kimerevített állapotaként, amelyben nagyon lassan, napról napra távolodunk el önmagunktól. Nagymamám szellemi és fizikai változását szemlélve próbálok közelebb kerülni az elfogadáshoz, a világban való rend megtapasztalására törekedve, amelynek ugyanúgy része az elmúlás is. Az ösztöndíjas időszakban "A dolgok természete" című sorozatot szeretném folytatni, a három év végére egy könyvet létrehozva.

Budapesten születtem 1990-ben. Tizennégy éves voltam, amikor először egy filmes gép került a kezembe. Első pillanattól kezdve a fényképezés fontos szerepet tölt be az életemben. Érettségi után felvettek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia szakára. A BA diploma megszerzését követően Angliába költöztem. Plymouthban ismerkedtem meg a FotoNow-val, a közhasznú szervezettel két éven át dolgoztam együtt. Miután hazajöttem, elvégeztem a MOME fotográfia mester szakát. Azóta Pécsi József ösztöndíjasként folytattam saját projektjeimet. A tanítás mindig is fontos szerepet töltött be az életemben, 2015 óta készítek fel diákokat a MOME-ra, emellett több mint 10 éve tartok analóg fotós workshopokat fiataloknak. 2021-ben a Robert Capa Fotográfiai Nagydíj ösztöndíjasa voltam. 2022-ben a "A dolgok természete" című munkámat beválogatták a Lodzi Fotófeszitvál versenyprogramjába.