Bemutatkozás
Dávid Márk vagyok, formatervező, grafikus és művésztanár.
Békéscsabán születtem és nevelkedtem. Művészeti tanulmányaimat a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban kezdtem grafikusként, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen folytattam, ahol 2015-ben diplomáztam formatervezőként.
Egyetemi éveim alatt csapatban végzett munkáimat hazai és nemzetközi pályázatokon díjazták, köztük a Porada Italy International Design Award II. helyezésével és a DesignTerminal I. helyével. Emellett színházi díszlet- és kelléktervezéssel, valamint reklámfilmes látványtervezéssel is foglalkoztam. Munkáim között színházi, reklámfilm-díszletek és nemzetközileg is publikált csomagolástervek szerepelnek.
2015-ben alapítottam saját designmárkámat, a Puritaant, ami alatt bőr táskákat és kiegészítőket tervezek és gyártok. A márka főként külföldi piacon van jelen, a termékeket gépi és kézi munka kombinációjával készítem. 2025-ben a Puritaan elnyerte az Arthungry díj 2. helyét.
A 8XL néven futó, 2025-ben indult bútorléptékű tárgyakkal foglalkozó projektem a 2025-ös 360 Design Budapesten mutatkozott be, azóta több kiállításon is szerepelt, 2026-ban pedig elnyerte az Arthungry díj 3. helyét.
2025-ben NKA ösztöndíj támogatásban részesültem egy kísérleti tárgycsalád tervével.
2026-ban elnyertem a Kozma Lajos Ösztöndíjat egy „high-lowtech” indusztriális pihenőszék tervével.
Az ösztöndíjas munkatervem a későmodern és szocialista korszak építészetének eltűnő építészeti és környezeti kultúrájával foglalkozik. Az épületek bontásával olyan ipari üvegek, szerkezeti elemek és felületek is eltűnnek, amelyek évtizedeken át a városi környezet részét képezték.
A munkám során ezekből a bontott anyagokból kiindulva keresem annak lehetőségét, hogyan őrizhető meg valami az egykori épületek karakteréből és atmoszférájából. Különösen fontos számomra az ipari üveg, amely nemcsak egy felület, hanem a fény, az átláthatóság és az adott tér emlékezetének hordozója is.
A mentett anyagok új tárgyakban kapnak helyet. A forma kialakítását elsősorban az anyag tulajdonságai határozzák meg, így az üveg vastagsága, felülete, áttetszősége és optikai torzítása. A cél egy olyan tárgycsalád kialakítása, amelyben az új funkció mellett az anyag eredete és múltja is érzékelhető marad.
A projekt egyszerre anyagkísérlet és emlékezetmegőrzés. Olyan építészeti fragmentumok továbbélését keresem, amelyek eredeti környezetük eltűnése után is képesek valamit megőrizni abból a városi világból, amelynek egykor részei voltak.
Békéscsabán születtem és nevelkedtem. Művészeti tanulmányaimat a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban kezdtem grafikusként, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen folytattam, ahol 2015-ben diplomáztam formatervezőként.
Egyetemi éveim alatt csapatban végzett munkáimat hazai és nemzetközi pályázatokon díjazták, köztük a Porada Italy International Design Award II. helyezésével és a DesignTerminal I. helyével. Emellett színházi díszlet- és kelléktervezéssel, valamint reklámfilmes látványtervezéssel is foglalkoztam. Munkáim között színházi, reklámfilm-díszletek és nemzetközileg is publikált csomagolástervek szerepelnek.
2015-ben alapítottam saját designmárkámat, a Puritaant, ami alatt bőr táskákat és kiegészítőket tervezek és gyártok. A márka főként külföldi piacon van jelen, a termékeket gépi és kézi munka kombinációjával készítem. 2025-ben a Puritaan elnyerte az Arthungry díj 2. helyét.
A 8XL néven futó, 2025-ben indult bútorléptékű tárgyakkal foglalkozó projektem a 2025-ös 360 Design Budapesten mutatkozott be, azóta több kiállításon is szerepelt, 2026-ban pedig elnyerte az Arthungry díj 3. helyét.
2025-ben NKA ösztöndíj támogatásban részesültem egy kísérleti tárgycsalád tervével.
2026-ban elnyertem a Kozma Lajos Ösztöndíjat egy „high-lowtech” indusztriális pihenőszék tervével.
Az ösztöndíjas munkatervem a későmodern és szocialista korszak építészetének eltűnő építészeti és környezeti kultúrájával foglalkozik. Az épületek bontásával olyan ipari üvegek, szerkezeti elemek és felületek is eltűnnek, amelyek évtizedeken át a városi környezet részét képezték.
A munkám során ezekből a bontott anyagokból kiindulva keresem annak lehetőségét, hogyan őrizhető meg valami az egykori épületek karakteréből és atmoszférájából. Különösen fontos számomra az ipari üveg, amely nemcsak egy felület, hanem a fény, az átláthatóság és az adott tér emlékezetének hordozója is.
A mentett anyagok új tárgyakban kapnak helyet. A forma kialakítását elsősorban az anyag tulajdonságai határozzák meg, így az üveg vastagsága, felülete, áttetszősége és optikai torzítása. A cél egy olyan tárgycsalád kialakítása, amelyben az új funkció mellett az anyag eredete és múltja is érzékelhető marad.
A projekt egyszerre anyagkísérlet és emlékezetmegőrzés. Olyan építészeti fragmentumok továbbélését keresem, amelyek eredeti környezetük eltűnése után is képesek valamit megőrizni abból a városi világból, amelynek egykor részei voltak.
Hírek, Események