A bennünk élő meseszó

A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének ösztöndíjasaként egy három éves mesemondó programot valósítok meg. E program keretében vállaltam, hogy „Mesemondás és történetmesélés élőszóval a pedagógiában” címmel módszertani képzést tartok pedagógusoknak és pedagógusképzésben tanulóknak. A hároméves programban Dr. Sándor Ildikó néprajzkutató, pedagógus, mesemondó mentorként segíti munkámat. Nagyon fontos lépés, hogy 2020 novemberében a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógusképző Kara fogadta be a programot, hiszen így közvetlenül óvodapedagógus és gyógypedagógus hallgatóhoz tudtam szólni. 36 hallgató számára tarthattam két napos képzést, a nagy létszám miatt két csoportban. Majd januárban és márciusban a diákok egy része továbbképzésen is részt vett.

Miért van ennek olyan nagy jelentősége? Mert a pedagógusképzésben évtizedek óta meghatározó trend, hogy a népmesékre, a mesemondásra nagyon kevés óra jut, és azokban is túlsúlyban van az a nézet, hogy a meséket szó szerint bemagolva kell felmondani, a könyv szövegétől nem szabad eltérni. Ez lehet az oka annak, hogy tapasztalatom szerint sok hallgató azt érzi, nem kap elegendő támpontot a felszabadult meséléshez. Félelem, lámpaláz övezi a mesemondást, a történetmesélést, pedig az sok száz éven át a mindennapok része, fesztelen, szabad tevékenység volt.

Képzéseimen a résztvevőket segítem abban, hogy a meséknek egy teljesen másféle arcával ismerkedjenek meg, és megváltozzon a mesemondáshoz való viszonyuk is. Ebben a folyamatban a vezérfonalat az adja, hogy igyekszünk visszatalálni a szóbeliséghez. A népmese elsősorban nem mint szó szerint idézendő irodalmi mű jelenik meg, amit színészi játékkal kell „előadni”, hanem mint a közösség által a szóbeli kultúrában létrehozott, az egyéni megosztás minden egyes alkalmán kötött improvizációval újrateremtett művészeti alkotás. Olyan alkotás, amely mindenkié, és amely – bizonyos szabályok mentén – folyton újraalakítható. Sőt, fontos, hogy a mesélés pillanatában úgy tudjuk formálni, hogy élő, érthető, releváns legyen a mesét mondó és a mesét hallgatók számára is.

Nagyon jó volt látni a képzéseken, ahogy a résztvevőkben megszületik a felismerés, és elkezd átalakulni a meséléshez való viszonyuk. Felszabadulnak, megtalálják a saját hangjukat. Elkezdenek aktualizálni – a mesét improvizatívan a mesemondás helyzetéhez igazítani. Ebben a folyamatban segítségünkre van a hagyományos mesemondók meséinek tanulmányozása. Egy néprajzilag hitelesen lejegyzett szöveg, amely nem ment át szerkesztői átalakításokon, hanem amennyire lehet, megőrzi a szóban elmondott mese sajátosságait, képes arra, hogy megéreztesse a régi mesélések szabadságát, gazdagságát, képeket láttató erejét. Nagy hangsúlyt fektettem a mesemondó gyakorlatokra, ahol a résztvevők megtapasztalhatták, milyen jó érzés a szövegmagolástól elszakadni, és a belső képeink segítségével intuitívabban, velünk született belső mesemondó képességünket megtalálva játszani, mesélni.

Jó érzés volt hallgatni a beszámolókat, hogy a gyerekek mennyire szerették és élvezték az élőszóval elmondott meséket.

Ilyenkor ugyanis maga a mesemondó is teljesen átalakul. A lámpaláz még talán ott van (habár egyre gyengülő mértékben), de a hangsúly a mesemondás örömén van, és azon, hogy mennyire jó és felszabadító az interaktivitás szabadsága, és mennyiféle pedagógiai helyzetre, nehézségre lehet vele megoldást találni.

Az élőszavas mesemondás olyan műfaj, amely bár évezredeken át meghatározta az emberek mindennapjait, ma már sajnos újra kell tanulnunk. Ebben nagy szerepet vállal a Meseszó Egyesület, melynek egyik alapító tagja vagyok. Mi mesemondó tagok sokféle helyszínen mesélünk, ám azt is fontosnak tartjuk, hogy minél többen meséljenek a saját „közegükben”, legyen az óvoda, iskola, könyvtár, vagy bármilyen más kulturális, szociális intézmény. Természetesen az élőszóval mesét mondó szülőkről sem felejtkezünk el.

A Meseszó Egyesület számtalan szakmai programot szervez a fentiek előmozdítására. Ezért kerül megrendezésre online konferenciánk 2021. május 18–19-én „Meséld Újra: élőszóval, szabadon” címmel. A programmal kapcsolatban hamarosan részletes információval is jelentkezünk.

Bumberák Maja, 2021. április 23.

A cikk eredeti szövege a Maja Mesél blogon található.