A hivatalos, vagy "vandál" széljegyzetek előnyeiről és humoráról

Egy nyomtatott (litografált), vagy másolói kéziratos zenekari szólamba, vagy előadáson használt vezénylőpartitúrába rengeteg hivatalos bejegyzés kerül: tempó és dinamika módosítások, artikulációk, vonások, egyéb formálási utasítások. De egy 100 éves kottában ezek miről árulkodnak? Adnak-e több információt a műről, mint napjaink modern kottáiban egy előadó bejegyzései, vagy csak az adott előadás körülményeit, szándékait rögzítik? Sokszor nem. De egy kutatás folyamán sokszor előfordul, hogy kérdések merülnek föl általuk, amelyek megválaszolásához a további források felkutatása mellett, szemlélődésre, következtetésekre, stílusismeretre van szükség. Ha viszont több - vélelmezhetően akár összefüggő - forrás is rendelkezésre áll, akkor a másolási és egyéb okokból előálló módosulásokból/módosításokból folyamatok olvashatóak ki: a kották evolúciója, amely ebben az esetben legtöbbször csak romlást mutat. Tapasztalatom szerint - természetesen - mindíg a szerzői eredeti az, amely "jó", amely nem hibás (érdekes, hogy ezen szerzői kottákban sohasincs elírás, notációs tévesztés, így vélelmezhető, hogy semmilyen előadói utasításban sincs!), amelyet keresni és kutatni érdemes, mert általa egy új dimenzióra, minőségre is ajtó tárulhat. De most a művészet és az esztétika helyett evezzünk az írott tények birodalmába...

A hivatalos bejegyzések mellett a kottákat akkor is, mint ma is rengeteg személyes bejegyzés tarkította: karikatúrák, széljegyzetek, vélemények-véleményezések, üzenetek és más személyes "vandálságok", mondhatnánk graffitik. Régen - ma már sajnos nem tudom felidézni, hogy hol olvastam egy közel 100 éves fuvola szólamban az ilyen tartalmú üzenetet: ezt a részt nyugodtan hagyd ki, mert csak úgyis csak XY professzor (itt egy vidéki zenekari zenész neve áll) tudja lejátszani! Vagy az örökbecsű: "Parragi Frigyes zenekari fuvolás a korházban van, és nagyon beteg szegény - két oldali szinház undora van Pécs 1942.III/9.". Az ehhez hasonló - nem túl informális bejegyzések mellett viszont a zenészek számtalanszor aláírták, vagy az előadások dátumával datálták a szólamaikat. Mint a mellékelt, litografált (nyomtatott) Lili bárónő szólamkották hátoldalán is olvasható (mindenhol Székesfehérvár, vagy Székesfehérvás és Veszprém van helyszínként feltüntetve): "10-14/XII.919.", vagy "12-16/XII.1919.", vagy "20-21/XII.1919." és "12/I.1920., 15/II.1920", vagy "Duschenos Ottó 1920. Május 15-től November 28-án. Ez több szempontból is érdekes: az összes dátumon játszották, vagy csak utólag hibáztak a művészek? De egy biztos, hogy az 1919. március 7-én, az Erkel Színházban (akkor épp Városi Színház néven) tartott Lil bárónő bemutató után a nagy sikert még a történelem viharos változásai sem tudták megakadályozni. A Lili bárónőt ugyanis egyaránt játszották a Tanácsköztársaság és a román megszállás idején, valamint Horthy Miklós bevonulását követően is. Maga Huszka így emlékezett: „A Lili bárónőnek még a történelmi sorsfordulatok sem tudtak ártani, a tomboló siker szinte megállíthatatlan volt: a darab a Városi Színházban száz, és az azt követő szezonban, a Blaha Lujza Színházban újabb száz előadást ért meg…, eljutott külföldre is…”. Ezek alapján a litografált (gyors-nyomott) zenekari szólamok ezt a sikerszériát voltak hivatottak lekövetni. De sajnos tudjuk, hogy ezek a gyorsan készült kották sajnos legtöbbször igen "pongyolán" készültek, így fontos, de egy kritikai szemléletű kottaközlés és kutatási folyamat esetén inkább csak másodlagos forrásként szabad tekinteni rájuk. Emellet viszont kérdéseket vet fel az a kéziratos partitúra (a kézírás tulajdonosa még nem ismert), amely ugyane litografált kottákkal alkot egy könyvtári jelzetet és amelyen Huszka Jenő kézjegye is megtalálható. lehet, hogy egy - a bemutató idején, azzal megegyező - a szerző által ellenőrözz másolói példányról van szó? Ez esetben viszont van egy elsődleges, közel autográf forrásunk is...

A cím-fotón szereplő felirat igen ritka. Kálmán Imre Zsuzsi kisasszony című operettjének szólamkottáiba a másoló tételenként belevezette a másolás időpontját: jelen esetben "Kecskeméten 1915. november 12-én". Ez egy olyan mű esetében, amelyiknek igen kevés forrása áll rendelkezésre, mert vagy megsemmisült, vagy elveszett, vagy lappang igen fontos. A darab nagy sikerű bemutatója bemutatója 1915. február 27-én volt a Vígszínházban. Vélelmezhető, hogy Kálmán "nem ért rá" javításokat, kiegészítéseket eszközölni - a siker után nem is igen lehetett rá igény sem - mivel ősszel már a párhuzamosan írt Csárdákirálynő előkészületei zajlottak Bécsben. Csak bízhatunk benne, hogy a kotta alapján oly precíznek, akkurátusnak látszó másoló (hisz kezdőbetűi mögött a No.94 számozás valószínüleg a munkáinak a sorszáma) a másolás folyamán is kellő körültekintéssel járt el. Forrása - az idő közelsége miatt - csakis az eredeti bemutató anyaga lehetett. Ezt erősíti meg a kottának egy mésik "graffiti"-je, amely egy húzásnál beírt rész fölé került (lásd a mellékelt fotón, ahol az előbb említett másoló kézírásától eltérő kottaírás látható!): "Dima Miksa tartalékos zenész a 61. gy(alog) e(zred) zenekarban, Temesvár 1915. IV. 8.". Itt felmerül egy kérdés: az egész zenekari anyag egyben készült és utazott? Mindenesetre figyelemfelkeltő, hogy a szólamkottát a bemutató után alig több, mint egy hónappal már Temesváron "graffiti"-zik! Akkor lehet, hogy ez a kotta hallotta a bemutatót? Remélem, hogy a részletes átvizsgáláskor, a kézírások összevetésekor a puzzle összes eleme helyére fog kerülni. De addig még sok ódon kottalap vár rám és a hozzám hasonlókra...