A Kaukázus szérűjében.

Megjelent a tanulmányom, melyben bemutatom az észak-kaukázusi türk népek zenefolklórjának körében végzett vizsgálataimat, valamint értekezek a gyűjtés során összegyűlt zenei anyag magyar őstörténeti vonatkozásairól.

A magyar népzene összetettebb, pusztán a beszélt nyelv melodikai készletéből le nem vezethető alakzatainak összehasonlító vizsgálata kimutatta, hogy zenefolklórunk dallamrepertoárjá-nak törzsanyaga leginkább a sztyeppe övezet kultúráiban, s itt is elsősorban a türk nyelveket beszélő népcsoportok körében feltárt zenei hagyománnyal mu-tat rokonságot. Az első, egyértelmű párhuzamokat felvonultató ilyen adatokat Kodály Zoltán A magyar népzene című művében (1937) találhatjuk. Kodály a magyar népdalok rokonságát (mári, nogaj, csuvas és udmurt dallampárhuza-mok mentén) egyértelműen a nagy eurázsiai füves pusztán, illetve az azt övező területek ugor és türk népeinek népzenéjében állapítja meg. Kodály itt megjelent megállapításai, valamint a magyar honfoglalás millecentenáriuma alkalmából kiadott forrásgyűjtemények szövegei indítottak el engem is a különféle türk és finnugor népek szállásterületeire, hogy a vázolt feladatok elvégzésén, illetve a tudományosan megalapozott összehasonlító vizsgá-latok kidolgozásán munkálkodjak. A szúrópróbaszerű hanti, komi, udmurt és baskír gyűjtéseim után az Orosz Föderáció észak-kaukázusi térségébe – a Kabard-Balkár Köztársaság és Karacsáj-Cserkesz Köztársaság, valamint Da-gesztán területére – más népzenekutató és folklorista kollégák bevonásával eddig hét hosszabb gyűjtőutat szerveztem (2000. október, 2007. augusztus, 2014. szeptember-október, 2016. október, 2018. június, 2018. október, 2019. június).