A mesterséges intelligencia átlépte a restaurátorműhelyek küszöbét is

Életünk egyre több területén találkozunk a mesterséges intelligencia kifejezéssel. De mit is takar tulajdonképpen ez a fogalom? A mesterséges intelligencia a Wikipédia meghatározása alapján (MI vagy AI – az angol artificial intelligence-ből) egy gép, program vagy mesterségesen létrehozott tudat által megnyilvánuló intelligencia. A mesterségesen létrehozott tárgy képes viselkedését célszerűen és megismételhető módon változtatni, ezt nevezzük tanulásnak.

Művészeti szempontból ez azt jelenti, hogy az MI egy-egy alkotó technikáját, színhasználatát is képes lehet adott módon elsajátítani. Így a restaurátor tudományban is megjelentek az arra irányuló kutatások, hogy ezt a lehetőséget hogyan lehetne a leginkább kiaknázni. A következőkben olyan projektekbe kívánok betekintést nyújtani, melyek az MI kutatásokra támaszkodva igyekeznek eredményeket elérni a restaurálás területén.

Nemzetközi projektek

A Google Art Project az Enigma program keretében készített színbeli rekonstrukciókat Klimt II. világháborúban megsemmisült Fakultás képeinek archív, szürkeárnyalatos felvételeiről. Az újraszínezett festményeket a korabeli írásos források alapján, művészettörténészek bevonásával, mesterséges intelligencia segítségével alkották meg: a kifejlesztett algoritmus analizálta Klimt fennmaradt festményeit, és így megtanulta utánozni a mester színhasználatát.

Hollandiában a REVIGO program során állították helyre Van Gogh azon festményeit és rajzait, melyek az idők során színváltozáson estek át. A felhasznált pigmenteket és azok elváltozásait természettudományos módszerekkel vizsgálták, majd az eredmények felhasználásával, mesterséges intelligencia segítségével készítettek digitális rekonstrukciókat a művész eredeti színeit megidézendő.

Horvát restaurátorok azt az egyházi felkérést kapták, hogy állítsák helyre a függetlenségi háborúban szándékosan megrongált vrlikai Rózsafüzéres Madonna kegyképet. Mivel a műtárgy nem csupán történeti emlék, hanem máig élő szakrális célokat is szolgál, és szerepe van a közösség életében, ezért a festményt nem csupán digitális módon, de a valóságban is kiegészítették. Mária és a gyermek hiányzó alakját archív, szürkeárnyalatos felvétel segítségével festették meg. A kivitelezést alapos kutatómunka előzte meg, melynek során mesterséges intelligencia segítségével újraszínezték a régi fotográfiát. A szakemberek a hétköznapi felhasználó számára is elérhető algoritmusokkal kísérleteztek (például: DeepAi, Algorithmia, colorise.SG). Az általános célokra fejlesztett algoritmusok egy meghatározott adatbázisból dolgoznak, ellentétben az Enigma Klimt képeire szabott megoldásával. Így a restaurátoroknak nem sikerült szakmailag támadhatatlan színrekonstrukciót készíteni a kegyképről, ám az előképek segítségükre voltak a retus aláfestő fázisában.

Egyéni kísérletek és tapasztalatok az algoritmusokkal

Egy aktuális felkérésem kapcsán a horvát szakirodalmi példán elindulva elkezdtem a mesterséges intelligencia adta lehetőségekkel kísérletezni. Egy szakrális tér díszítésének színrekonstrukciójához próbáltam ki a tanulmányban is említett colorise.SG és a COLORIZE. online, ingyenesen is elérhető, általános célokra, tehát régi fekete-fehér életképek, családi fotók átszínezésére fejlesztett algoritmusát. Az MI-vel foglalkozó szakirodalom figyelmeztet minket, hogy az algoritmusok csak egy lehetséges színes képet vetítenek elénk, hiszen a kép tonális értékeihez társítanak egy-egy színt, és azonos tónushoz különböző színek társulhatnak. A valós színeket az MI bizonyos esetekben megtanulta, tehát a füvet zöldre, az eget kékre színezi.

Elsőként kipróbáltam, hogy a szivárványskálát felvonultató ceruzakészlet szürkeárnyalatossá alakított fotóját hogyan színezik újra a rendszerek. Sajnálatos módon az eredeti színeket nem adták vissza, az egész szettet vöröses vagy barnás színben jelenítették meg. A következő kísérlet egy élénk koloritú reneszánsz festmény szürkeárnyalatos képének újraszínezése volt. Ikonográfiailag kiemelt szempontnak tartottam, hogy Mária köpenyét kék és vörös színnel ábrázolják az algoritmusok. Ám az elkészült rekonstrukciók egyrészt nem tükrözték a kép színvilágát (halvány, jelzésszerű, inkább szépiás színeket mutattak), másrészt a Szűzanya ruhája barnászöld színekben jelent meg, némi vöröses árnyalattal. Újabb próbát végeztem egy redukált, főképp barnás színekből álló barokk festményen. A kép színvilágában közel állt a horvátországi kegyképhez, így bíztam benne, hogy a színezési eredmények valamelyest használhatóak lesznek. Így is történt, a digitális változatok ugyan nem adták vissza tökéletesen az eredeti festményt, ám némi képszerkesztő programban végzett manuális utómunkával szakmailag is helytálló rekonstrukció készülhet belőlük. Ami azt jelenti, hogy a manuális újraszínezés folyamatát jelentősen lerövidíthetjük ezzel a módszerrel.

A pozitívumok és negatívumok tudatában átszíneztettem az MI-vel az általam rekonstruálandó szakrális díszítmény archív fotóját. Az algoritmusok meglepő módon több-kevesebb pontossággal visszaadták az aranyozott felületeket, ám a kép egyéb részei szépiaként jelentek meg, azok a részletek is, amelyeknek az analógiák alapján vörös és kék színben kellett volna látszódniuk. Tehát jelen esetben a manuális újraszínezést nem tudtam kiküszöbölni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek az online, ingyenesen elérhető algoritmusok hasznavehetetlenek a restaurátori gyakorlatban. Inkább gondoljunk rájuk úgy, mint lehetőségekre, melyek az egy-egy adott alkotó életművének megfelelő fejlesztésekkel ellentétben szabadúszó restaurátorként is elérhető megoldást kínálnak, melyet bizonyos helyzetekben előnyünkre fordíthatunk.