A prózafordító Janus Pannonius - előadás

A plenáris előadás az ELKH BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz és Barokk Kutatócsoportja, valamint a Pázmény Péter Katolikus Egyetem közös konferenciáján hangzott el.

Közismert, hogy Janus Pannonius poétikája jelentős mértékben görög szerzőkön csiszolódott, Hellász költészete és prózája ott rejtőzik műveiben. A költő nem csupán a latin irodalom közvetítésével vált ennek a világnak beavatottjává, hanem közvetlenül, kiváló görögtudásának köszönhetően, hiszen Guarino Veronese legjobb grécistája volt.

Janus görögből fordított verseivel Ritoók Zsigmond foglalkozott behatóan, s tárta fel azokat a módozatokat, ahogyan a költő az eredetivel bánt. Ritoók kutatásaiból kiviláglik, hogy a fordítás Janus számára semmiképpen sem – vagy nem mindig – egyszerű átültetést jelentett, hanem költői szándékai szerint alakította a kiválasztott eredeti szöveget. A prózafordítások hasonló mélységű vizsgálata tovább bővítheti a nagy költő poétikai és retorikai eszközeinek, műhelyének megismerését.  Az már most is jól látható, hogy alkotói döntései, módszerei nem váltak el próza és vers, görög és latin határán, az antikvitásból örökölt szöveg – műfajoktól függetlenül – minden esetben nyersanyag volt számára, amelyet a korszak fordításelméleti megfontolásainak és gyakorlatának viszonyrendszerében, erre reflektálva, mégis saját poétikai, grammatikai, szintaktikai invencióival dolgozott fel.

Az előadás középpontjában Janus leghosszabb prózafordítása, Plutarchos Királyok és hadvezérek bölcs mondásai című munkája áll. A fordítás szoros, szigorú olvasata, az eredetivel és más fordításokkal való egybevetése, Janus egyéb prózai munkáihoz és versfordításaihoz fűződő viszonyának feltárása azok a legfőbb olvasási eljárások, amelyek a prózafordító Janus Pannonius megismeréséhez vezethetnek el.