A várakozás iskoláját járom... – Új részletek a Házam könyvéből

Alaposan kigondolt, maximálisan kihasznált kertje volt anyai nagyapánknak. Tucatnál is több féle gyümölcs termett, a gyümölcsfák és szőlőlugas árnyat adtak a családnak, a bogyós bokorrengeteg kalandparkot a gyermekeknek, nagyanyánk minta-veteménye állandó párbeszédtémát az arra járóknak.

Az egyszerű székely ember még tudta: úgy érdemes fákat ültetnie, hogy koranyártól késő őszig – sőt, egész télre is – ellássák a családot gyümölccsel, mindig legyen valaminek épp szezonja.

A földieper „ültetvény” a napos oldalon csábított csemegére, júniusban már volt piros, fehér és fekete ribizli, az egrest leginkább levesnek főzte meg mama. Szedret, málnát egész nyáron csipegettünk, unokái születésére egy-egy meggy- vagy cseresznyefát ültetett az öreg, de vadcseresznye és somfa is sorakozott az árnyékban. Többféle nyári alma, lédús vackorok és körték három-négy változata, valamilyen gyümölcs mindig volt az unokáknak. Egész télen kompót volt az édesség, aszalt alma, körte és szilva volt a csipszünk állandó jelleggel, a téli hónapokban együtt törtük a diót bejglibe, tésztába, diós laskának. Az almaleves, almafánk és almástészta főszereplői voltak a nyári vakációknak. Utóbbi gyakran odaégett, ilyen a tészta „szentgyörgyi-módra” – viccelődte be a „receptet” tata örökre a családi legendáriumba.

Nyári napokon a kertben ebédelt a nagycsalád: a három gyermek, társaik s a három-hat unoka. Egy-egy vajasalma gyakran pottyant a tányérba, de az is megesett, hogy egy csirke reppent fel az asztalra. Belekóstolt a frissen főtt levesbe, néha a tányér peremére állt, s ki is borította.

A ribizlit le kellett szedni. Több száz liter bor készült belőle, az egresszedés szintén nem egy gyerekkedvenc munka. A szőlőszüret októberi ünnep volt a családban. Roskadásig teltek a pince polcai sárga delicious, jonatán, pónyik és bőralmával. A télikörték a szekrény tetején sorakoztak, nem emlékszem, hogy gyümölcsöt valaha is vettek volna. Semmi kétségem sincs afelől, hogy az evés sokkal több annál, mint a test táplálása. Lélektöltés, élmény és emlékgyűjtés, a közösen étkezők összeláncolása. A falusi ember ezt ösztönösen tudta. Felüdül a lelkem, ha csak mesélek is róla…

A teljes írás itt olvasható:

https://noileg.ro/eletirta/a-varakozas-iskolajat-jarom-n-gyakran-bukdacsolva