Az antropocén esztétikai lehetőségei.

Az antropocén művészetekben való erőteljes jelenléte rámutat arra, hogy a fogalom túlmutat a szűk természettudományos és akadémiai körökön. Miközben a művészeti világban az antropocén egy roppant népszerű és gyakran alkalmazott kifejezés és hívószó, az antropocén átfogó esztétikai elméletének kidolgozása még várat magára. A klímaváltozás és az antropocén egy olyan kontextust jelent, amelyben nem egy egységes antropocén-művészeti szcéna jelenik meg, hanem törések, diskurzusok és eltérő megközelítések tűnnek fel a kulturális mezőben.

Előadásunkban ezért elsősorban definiálnunk kell az antropocén fogalmát, amelyen keresztül meghatározhatjuk az antropocén esztétikai elméletének lehetőségeit. El kell különítenünk a szűk természettudományos antropocén fogalmat és a tág interdiszciplináris megközelítést, amelynek humántudományos megközelítéseit is rekonstruálnunk kell. Az antropocén mint az elképzelhetetlen eljövetele a megrendítő újszerűség ambivalens tapasztalatait és furcsa élményeit tartogatja számunkra. A művészet így az ökológiai válsággal való szembenézés által keltett bizonytalanságot, azonnaliságot és a vészhelyzet jelentette sürgősséget is képes lehet tematizáni.

Az előadás második felében kortárs művészeti alkotásokon keresztül kívánjuk körüljárni az antropocén esztétikai stratégiáit, külön kitérve az antropocén művészet kapcsolatára a dekonstrukcióval és a poszthumanizmussal. Az előadásban elsősorban kortárs képzőművészeti alkotásokról lesz szó, de felmerülnek filmes és szépirodalmi példák is. Az antropocén esztétikai lehetőségeit bemutató előadásban kitérünk az antropocén esztétika mellett a cli-fi-re, mint sajátos a klíma válságot tematizáló irodalmi műfajra, valamint a land art-ra, a prezentista és a historizáló klíma válság művészetre és különböző ökoművészeti megközelítésekre. Előadásunkban nem egy kizárólagos antropocén esztétika elmélet körvonalait kívánjuk megalkotni, sokkal inkább az antropocén jelentette természetkulturális állapot lehetőségeit világítanánk meg az interdiszciplináris nyitott teoretikus és művészeti együttműködésre.