Az Ember utáni város

Beszélgetésünkben a térhasználat két modalitásáról szeretnénk szót ejteni. A „rozsdaövezet”, valamint a „városi megújulás” ellentétét helyeznénk új megvilágításba. Kontraintuitív módon, az emberi használaton kívüleső liminális jellegű köztes tereket nem egy minőségileg romlott állapot emblémájaként értelmeznénk. Sokkal inkább alternatív poszthumán jelenlétként számolunk a használatból „kiesett” posztindusztriális helyekkel. Korunk ökológiai válságai is rámutatnak arra, hogy egyre sürgetőbb szükség van olyan posztantropocentrikus urbanisztikai megközelítésekre, amelyek a „megújulás” vagy „felújítás” technokrata jelszavain túl teret engednek a kihasználatlan, emberi jelenlét által elhagyatott külsődleges helyeknek is.