Az erdélyi zománcos medál

Erdélyi festett zománc technika néven híresült el az a zománcozási eljárás, melyet a sodronyzománcnál későbbi korban a XVI. század közepétől kezdtek alkalmazni elsősorban ékszereken. Népszerűsége a XVII. században érte el a tetőfokát, majd egy időre feledésbe merült.
Az erdélyi stílusú zománcozás és a boglárszerűen díszített ékszerek a XIX. században újra megjelentek, de már szerényebb kivitelezéssel, gyakran a díszmagyar öltözékek részét képezték.

Az általam tervezett medál három rétegből épül fel. A kialakításkor egy régi, díszgombsorozat rekonstrukciós folyamatát vettem alapul. Néhány évvel ezelőtt készítettem el a Csíki Székely Múzeum számára a Kállay Ubul egykori főispán díszmagyar öltözékét képező mentegombok másolatát. Az Iparművészeti Múzeumban lehetőségem nyílt tanulmányozni az eredeti tárgyakat. Megfigyelhettem, hogy a gombok egymásra épített, fölfelé haladva egyre kisebb átmérőjű díszítőelemekből épülnek fel. Az „építményt” egy csavarhoz hasonló stift tartja össze, melynek csúcsán egy ékkövet tartó foglalat helyezkedik el, alsó végét csavarmenettel látták el, az alsó záróelem a csavaranya, melyet a gomb fülét képező elembe építették be. A díszítőelemek egymáson való elfordulását egymásba épülő formai kialakításuk akadályozza meg. Erre a megoldásra részben azért volt szükség, mert a zománcozás során magas hőmérsékletnek (700-800 Celsiusfok) van kitéve a tárgy, ami károsítja az alkotórészeket összetartó forrasztást. Olyan használati tárgy, mint a díszöltözék részét képező gomb esetében nem megengedhető, hogy az instabil felépítésű legyen. A réteges kialakítás egyben dekoratív is az egymásba illeszkedő, kapaszkodó, de mégis légies indák által.
A medált három rétegből terveztem felépíteni. A felső rész egy kőfoglalat, amit alul stifttel láttam el. Itt nem lehetett alkalmazni csavaranyát, mint a gomboknál, mert a medál alja lapos, ezért csőszegecsként kerül rögzítésre a stift. A medál középső rétege egy hatszirmú virág, erre kerül a felülfestett zománc. Az alsó rész egy áttört mintázatú barokkos díszítmény.
Az egyes elemek külön kerülnek zománcozásra és kidolgozásra, az utolsó lépés lesz a szegeccsel való összeállítás, rögzítés.
A képeken a régebbi munka részét képező díszgomb alkotóelemei és a jelenleg készülő ékszerszett részei láthatóak.