Az Iszony című előadás dramaturgja voltam

Szabó K. István rendezésében, a Gyulai Várszínház és a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata koprodukciójában 2026 tavaszán-nyarán Németh László Iszony című előadásából készült egy adaptáció, melynek én voltam a dramaturgja. Az előadás több szempontból mérföldkőnek tekinthető a magyar színházművészet történetében. Egyfelől a Németh László-évforduló miatt: a szerző ugyanis idén ünnepelné 125 éves születésnapját. Ebből az alkalomból ősbemutatóként - tehát most először - adaptáltuk színpadra az író talán legismertebb regényét. Az esemény fontosságát jelzi a koprodukció is: mind a Gyulai Várszínház, mind pedig a szatmárnémeti teátrum vezetése szívügyének érezte a darab létrejöttét. A koprodukciós megállapodás értelmében az ősbemutató 2026. augusztus 8-án, Gyulán volt, idén október 9-étől pedig kőszínházi keretek között, a 2026/27-es évadban Szatmárnémetiben lehet a produkciót megtekinteni.

A darab szinopszisa itt olvasható:

Németh László leghíresebb regénye, az Iszony a szerző elmondása szerint „egy mozdulatból bomlott ki. Két házastárs ült egymás mellett, s az egyik kényelmesen, elégedetten babrált a másikon, a nemesebbiken.”

Az egész helyzetből, de a „babrált” szó barbárságából önmagában érzékelhető, hogy miért válik „émelyítő kelepcévé” a házasság a regén

y főhősnője, Kárász Nelli számára. Hisz azon, akin „babrálnak”, egy termékeny, hasznos magányra vágyó, minden tettét racionálisan ellenőrző nő, a babráló, a mellé férjül szegődött Takaró Sándor pedig egy ösztönlény, aki semmit sem ért abból, hogy milyen következményei lehetnek az ilyesfajta állandó „nyomulásának”. Vagy, ahogy ő maga hívja, a minden éjjel kikövetelt „játszadozásainak”. Annak, amit a másik nagyon nem akar. Ami ellen zsigerileg tiltakozik. Eladdig, amíg a tiltakozás tragédiába nem fordul.