Az új templom alapkőletétele a Pray-kódexben. Tanulmány a Magyar Egyházzenében
Az első ómagyar szövegemléket, a Halotti beszédet és a Halotti könyörgést megőrző liturgikus szerkönyv, a Pray-kódex összehasonlító elemzésének résztanulmánya a kódex hazai és nemzetközi összefüggéseit is új megvilágításba helyezi.
Az építendő templom alapkövének letétele a templomszentelést időben akár több évtizeddel megelőző püspöki szertartás. Az ordó legkorábbi változata az ezredfordulón keletkezett ún. Német-római pontifikáléban található, a kora újkorban elterjedt tridenti Pontificale Romanum pedig a XIII. századi Durandus-pontifikále szertartását veszi át. Az általunk ismert összes, azaz több mint ötven forrás részletes elemzése révén a XI–XIV. században mind a rítus földrajzi változatai, mind történeti változásai jól megragadhatók.
A magyar liturgia István-korabeli, formatív periódusából nem maradtak ránk egykorú szerkönyvek. Az ordó legkorábbi magyar változata a XII. század végéről származó Pray-kódexben lelhető fel, ezen kívül három forrásban található még meg: a XIII. századi Zágrábi pontifikáléban, a Veszprémi pontifikáléban és egy Párizsban őrzött, XIV. századi magyar pontifikáléban. Az tanulmány azt vizsgálja, hogy melyek a magyar hagyomány megkülönböztető jegyei, és milyen kapcsolatban állnak ezek a teljes európai forrásanyaggal. A fennmaradt magyar forrásokból nemcsak az ó-esztergomi ordó rekonstruálása kísérelhető meg, de az eredmények a Pray-kódex úzusának meghatározásához, sőt a magyar liturgia közép-európai recepciójának megértéséhez is közelebb visznek.
A tanulmány az alábbi linkről érhető el: https://egyhazzene.hu/wp-content/uploads/2022/05/059-076_Horvath-Balazs.pdf