Búcsúfiák, a népélet szimbolikus tárgyai

A téli időszakban megkezdtem az ösztöndíjas munkatervemben korábban vázolt búcsúfiák befotózását is. A búcsús vásárokon gyűjtött emblematikus vásárfiákat stúdió körülmények között fényképezem be, absztrahálom őket, új installációs környezetet teremtve nekik. Így sorra kerültek a népélet olyan szimbolikus tárgyai, mint például a vattacukor, a Mária kulacs, a művirág, mézeskalács szív. Mindegyiket különleges jelentés övez, például a mézeskalács valamikor kultikus eledel, egyfajta szentélmény volt. Azért ették meg, hogy megszentelődjenek általa. A gyerekeknek ajándékul vitt búcsúfiák közül is az egyik legkedveltebb. A mézeskalácsosok közötti egykori szóbeszéd is erre utal, miszerint ezt a mesterséget a barátok találták ki. Nem véletlen, hogy a templomi gyertyákat is elsősorban méhviaszból csinálják.

A templombúcsúk szinte minden esetben összefonódnak kisebb-nagyobb kirakodóvásárral, a búcsúnaptár és vásárnaptár gyakorlatilag összefonódik. Habár sok helyen egymástól messze rendezik meg, a falu másik végében. A kimennek a búcsúba kifejezés is onnan ered, hogy a templomi ájtatosságok elvégzése után a búcsúsok fel szokták keresni a helyi kirakodóvásárt és megveszik az ajándékaikat az otthonmaradtaknak. Török mézet, Mária szobrokat, búcsús gyertyákat, különféle kegytárgyakat vagy gyógyító növényeket.