Corpus Christi

Az Ösztöndíj 2020. szeptembertől decemberig tartó trimeszterében az eddigi, szertartásokon használt egyházi tárgyak helyett kegytárgyat, értelmezésem szerint tehát mindenki számára megvásárolható, nem közvetlenül a liturgikus cselekményhez, hanem otthoni, magán célra („laikus”) készülő tárgyat szándékoztam tervezni, készíteni. Átlagos esetben, egyben a legkézenfekvőbb és legkedvezőbb árfekvésben e két tárgykategóriát az ún. kegytárgyboltokban lehet megvásárolni. Ezen üzletek igyekeznek kielégíteni egyfajta közízlést, elérhető áron kínálnak bárki számára művészeti szempontból szinte minden esetben középszerű dolgokat, főként régebbi tárgyak rossz minőségű másolatait. Kicsit olyanok, mint a nagyobb bevásárló utcákban található „népművészeti” ajándékboltok.

Ötvös tárgyalkotás szempontjából tipikus kegytárgyak (egyházi, vallásos ajándéktárgyak) a rózsafüzér, az olvasógyűrű, keresztelőre pohár és/vagy kanál, szenteltvíztartó szelence, vagy ugyanerre a célra mini „falikút”, nyakláncok különféle medálokkal, fali kereszt stb.

Úgy döntöttem, hogy a témában a korpusz megmintázása tűnik a legjobb kihívásnak, egyébként is régóta szándékomban állt a feladat, és ez most egy remek lehetőségnek ígérkezett. Nem annyira formatervező, mint inkább szobrászi jellegű munka, ahol elő kell vegyem korábbi tanulmányaimat, ha teljesíteni szeretném.

A Krisztus-ábrázolások művészettörténeti áttekintése részét képezte a munkámnak, ebben a leírásban nem térnék ki rá részletesen. Röviden: a Krisztus-ábrázolás eleinte az ősegyházban nem volt megengedett, először pogány hatásra jelentek meg képi ábrázolások, így a többség számára könnyebben vált népszerűbbé, de vitára adott okot. A kereszthalál ábrázolása későbbi, mert nehezen oldódott fel az ambivalencia a halálnem büntetés jellege és a megváltás üdvözítő jellege között. Végül a II. Niceai-zsinat (787) hatására vált hivatalosan megengedetté Krisztus ábrázolása, ezáltal ez az ábrázolás is elkezdett jobban terjedni, mert felismerték, hogy így lehet igazán bemutatni az egyszerre Isteni és emberi jelleget.

Maga a test megmintázása képezi most a feladatomat (ez is eléggé bonyolultnak ígérkezett), direkt nem terveztem hozzá keresztfát, alapesetben ez a korpusz keresztfa nélküli, de elképzelésem szerint ez opcionálisan választható lehetne.

Jézus Krisztus alakja a szokásos méretekhez képest nagyobbra lett emiatt kalibrálva, ne egy pici képecske legyen, hanem ha már el van helyezve a falon valahol, az legyen egy egyértelmű kijelentőmondat. A mű Krisztust még élve ábrázolja, előre nézve egyenesen ránk néz, meggyötörve, mégis nyugodtan, szokatlan módon rövidebb hajjal, szakáll nélkül. Nem tudjuk, pontosan hogyan nézett ki, bár van egy kialakult kánon, ami alapján mindenki számára felismerhető jegyekkel ruházták fel. Mivel az alkotás a keresztfára feszített testet ábrázolja, ezek nélkül a jegyek nélkül is világos, kiről van szó. Tisztában vagyok vele, hogy jó eséllyel ez nem egy valósághű ábrázolás, de azt tudni kell, hogy egyik sem az. Minden esetben a lényeg nem Jézus személyes ábrázolása, hanem hogy a tárgy alkalmas legyen arra, hogy Isten iránti tiszteletünket kifejezhessük magunknak és a közösségnek.

Úgy szerettem volna újat létrehozni ebben a témában, hogy egy arányos férfi testet hozok létre kevés absztrakcióval, mert bár van a kezem nyomának egyedi jellege, nem vagyok szobrász, nincsen kiforrott szobrászi hangnemem, gyakorlatom. Ehelyett egy szokatlanabb kompozíciós megközelítést alkalmazok, amely figyelemfelkeltő hatással bír, ami végül is a lényeg: felhívni a figyelmet erre a páratlan szeretetre és önzetlenségre.

A munkát drótvázra felvitt vörös viasszal végeztem. A drótváz a munka elejét megkönnyítette, utóbb kiderült, hogy a végét viszont nagyon megnehezítette, tanulság, hogy máskor ne alkalmazzam. A munka során egyébként többször az volt az érzésem, hogy olyan területre tévedtem, amiben nincs megfelelő gyakorlatom. A szobor a mai napig is készül, lassan érzem, hogy az utolsó simításokhoz érhettem – ez majd a prezentáción kiderül. Ha úgy ítélem meg, hogy ez pedig jobb, vagy másmilyen már nem lesz, akkor öntetem le fémből. Ha bizonytalan vagyok, megvárom a kritikákat, és csak utána fejezem be. A végeredmény egy készre öntött fém szobor lesz, ami egyfajta prototípusa lehetne egy bárki számára elérhető sorozatnak.