Cs. Gyimesi Éva emlékkonferencia

A szakralitás hermeneutikája: a szent és a profán Cs. Gyimesi Éva líratörténeti és kritikai szövegeiben

A 20. század hetvenes-nyolcvanas éveinek romániai valóságában – amikor egy közkeletű bonmot szerint a „gondosan megírt” kritika egyenlő volt egy nyilvános (ön)feljelentéssel –, a morális értékek melletti állásfoglalás és a jóindulatú odafordulás Cs. Gyimesi Éva majd mindegyik korabeli írására jellemző. Ez a hermeneutikai alapállás nála egyfajta gerincoszlopát jelenti a kortárs szerzők és művek vizsgálatának, bemutatásának. A szolidaritás és a közösségi felelősségvállalás mellett ugyanakkor, mind a kommunizmus ideje

alatt, mind pedig a rendszerváltás után készült líratörténeti tanulmányaiban, kritikáiban központi kérdéssé válik a szakralitáshoz való

viszony értelmezése. Írásaiban a transzcendenshez, az Istenhez fűződő kapcsolat szorosan kötődik az egyéni szabadság megéléséhez, a remény és a hit fogalmaihoz, az etikai tartás, az értékközpontú gondolkodás pedig ennek a viszonyulásnak az egyik lehetőségeként jelenik meg.

Előadásomban Cs. Gyimesi Éva hetvenes-nyolcvanas években, illetve a rendszerváltás után megjelent folyóiratcikkeiből, tanulmányköteteiből kiindulva azt vizsgálom, milyen közös jegyek mentén rajzolódik ki a szakrális értékekbe vetett bizalom, a szent és a profán dialektikája az értelmezői gyakorlatban. Elemzésem során ugyanakkor igyekszem rámutatni arra is, hogy ezekben a szövegekben a szakralitáshoz való viszony miként értékeli át az irodalmi nyelv és közösség, az etikai felelősség és egyéni szabadság kérdéskörét, illetve hogyan határozza meg a transzcendencia iránti igény a modern gondolkodás kritikáját.