Hír

2021-01-25 09:38:00

Budapest

Csak képek albumsorozat egyik új kötetének a Zűrállomás című fotóesszének könyvajánlója az Indexen.

Zűrállomás, ezt a címet adta a Molnár Zoltán fotográfus a Budapestet szisztematikusan évtizedek óta dokumentáló mikro-sorozatainak, amelyeken a város makro- és mikrokozmoszának sajátos világait olvassa egymásra az alkotó.

Megjelent a Csak képek albumsorozat egyik új kötetének a Zűrállomás című fotóesszének könyvajánlója az Indexen a Nagyképben.

https://index.hu/nagykep/2021/01/23/zurallomas_molnar_zoltan_dokumentarista_foto_budapest/?fbclid=IwAR3mw1pBkbPuBRwGcSBRrUjbP2Wtw8PyVve2SVmKN74TqqlM6J5oO7FXlYc

"Zűrállomás, ezt a címet adta Molnár Zoltán fotográfus a Budapestet szisztematikusan évtizedek óta dokumentáló mikro-sorozatainak, amelyeken a város makro- és mikrokozmoszának sajátos világait olvassa egymásra az alkotó A fragmentumok kisvilága állandóan változó összefüggésében áll össze egy-egy városi szubkultúra, történelmi-gazdasági szempontok által is meghatározott sajátos-különös atmoszférájává.

Molnár Zoltánt menthetetlenül az emberek, az emberi sorsok érdeklik a város ürügyén is róluk mesél. Akkor is erről beszél, ha a városról, jelen esetben Budapestről beszél. Hogyan definiálható a város? – területi, jogi, politikai, gazdasági fogalmak hálózataként? Épületek egymást eltipró, egymásra növő rétegeiként? Mindez jelen van a fényképész Budapest-fotóesszéjében de inkább a háttérbe húzódik, meglapul, keretet ad, hangulatot erősít, mert a fotográfus számára a várost mégis csak az emberek, az emberi közösségek -- mára a modern metropoliszok burjánzó világában -- már megtépázott, ritkás hálója adja. A fotográfust minden érdekli, ami emberi, és minden, ami itt történik körülöttünk. Lencséje demokratikus: mindenre és mindenkire figyel és kíváncsi. A szubkultúrák világa éppúgy megragadja figyelmét, mint a hétköznapi emberek intimitásában kiszolgáltatott pillanatai. Szerinte mindennek mértéke az ember, az esendő, a szegény, a vergődő, a csellengő is. A klasszikus esztétikától eltávolodva a csúfság mértéke is az ember lesz fotográfiáin. Egy szociográfus pontosságával és egy művész érzékenységével méri fel azokat a budapesti mikroklímákat, amelyek egyszerre sajátosan lokális élethelyzeteket mutatnak be úgy, hogy érzékeljük a bennük feltárulkozó sorsok globális problémákat rejtenek. Így illeszkedik be Budapest, a metropolisz, e szépség és szörnyeteg a világ folyamataiba, forgatagába..."             

Részlet Uhl Gabriella bevezetőjéből.

Néhány oldal a könyvből.