Előadás a Szerb Antal-konferencián

Az előadás rövid tartalmi kivonata:

Kevéssé ismert, hogy Szerb Antal színházi rendezőként kezdte pályafutását – és e téren igen képzett és sikeres volt. Előadásomban arra keresem a választ, hogy külföldön szerzett dramaturgiai ismeretei és hazai színházi tapasztalatai miként hathattak később szépírói munkásságára: milyen eszközökkel mozdíthatták el az írói érdeklődését egy sajátos műfaj, a szélhámosregény irányába.

Ennek szerkezeti sajátosságai a későbbiekben nagy mértékben segíthették egyetlen színpadra szánt művének (a VII. Olivér című regénye nyomán adaptált Exnek) létrejöttét, sőt, számos esetben inspirálták és továbbgondolásra késztették a Szerb-művek nyomán készült (báb)színházi és filmes produkciók alkotóit is. Ebből adódóan tartotta a kritika a „legszerbhűbbnek” azokat az adaptációkat, amelyek a cselekményüket és (intertextuális kapcsolataik révén) a szövegüket tekintve legkevésbé hasonlítottak az eredeti művekhez.