első három hónap: evőeszköztervezés

Az evőeszközök első pillantásra egyszerű tárgyaknak tűnnek, hatalmas mennyiségben vesznek körül minket, alig van különbség a legtöbb között. Számomra emiatt hasonlítanak a székekre, vagy például a betűtípusokra. Rengeteg van, és még rengeteg lesz, mindegyikben sok munka van, és alig térnek el egymástól, hiszen, ha eltérnének, nem lehetne használni vagy olvasni őket. Mégis mindig van ok újat tervezni, keresni, átalakítani, új kontextusba helyezni, foglalkozni velük.

Jelen ösztöndíj első trimeszterében egy evőeszközkészlet alaptárgyait: evőkanál, villa, kés és kiskanál tervezése volt célul kitűzve. A második trimeszterben a terveim alapján az evőeszközök kivitelezése és egy reggeliző készlet tervezése lesz a feladat. Fő célom, hogy ötvös manufaktúránk saját termékeként értékesíteni lehessen őket. Hagyományosan az ilyen körülmények között készülő evőeszközök ezüstből, magas minőségben kivitelezve készülnek. A kézi jellegű megmunkálás magas árfekvése és az ezüst könnyű megmunkálhatósága, értékállósága, vírus-, gomba ölő és antibakteriális tulajdonsága és a hagyomány indokolja az anyagválasztást. Korábbi evőeszköztervezéseim tapasztalatait, illetve az azóta felgyülemlett ötleteimet jelenleg három készlet párhuzamosan való tervezésére használtam.

Tervezésem fő szempontjai összefoglalva:

1. a kanál és villa, mint szájhoz emelendő tárgyak, és a kés, mint szájhoz nem emelendő tárgy funkcionális elemzésén alapuló formai artikuláció oly módon, hogy a nyilvánvaló eltérő cél betöltésére más-más forma a megfelelő, mégis egy készlet darabjai lesznek, formai rokonsággal. De nem a formai elemek átemelésére kell törekedni, hanem a tárgycsaládról való elsősorban funkcionális gondolkodásmód kell, hogy ezt a formai rokonságot felismerhetővé tegye.
2. a markolat és a dolgozó rész egymással bezárt szöge ergonómiai, kulturális kérdéseket feszeget. Ennek a két résznek a találkozása egy összetett csomópont, mely nem csak az adott tárgy formai problémája, hanem adott esetben lehetőség egy visszafogott történetiséget megidéző részletre.
3. a kés pengéje acél, vagy azzal megegyező tulajdonságú anyag éltartóság, élezhetőség, tisztíthatóság szempontjai miatt. Ezüst készletnél jellemzően a markolat készül ezüstből, majd a kettőt össze kell építeni. Az összeépítés hagyományosan ragasztással történik, ami szerintem egy kicsit ellentmondásos szükségmegoldás egy nagy értékű tárgyegyüttes esetén. Ennek az ellentmondásnak a feloldására tett kísérlet mindig aktuális.
4. a tárgyak súlypontja fontos tényező, amivel a munka során végig számolni kell.

A három fő tervirányom:

1. Az öntéssel készülő tárgyak lágyak, laza kristályszerkezetűek, porózus felületűek, de egyszerűen állítható elő vele finom megformálás. Az öntés hátrányait egyfelől a megfelelő ötvözet kiválasztásával, illetve arra tekintettel kell megtervezni, hogy a villa fogainak kialakítása például figyelembe vegye a lágyabb alapanyagot. Fő inspirációm a mintázófám sallangmentes, minden részletében funkcionális, letisztult, organikus formája, és egy régi levélbontó kés, az előzőhöz hasonló formai finomságokkal.
2. A lemezalakítás egy jóval kimértebb, gyártmányszerűbb lehetőséget enged meg, de talán pont emiatt, és mert a lemezalakítás áll legközelebb alkotói metódusaimhoz, ezt az irányt is szerettem volna mindenképpen kidolgozni. A tárgyak teljesen egyenes nyélrészének keresztmetszete egy körív, egyik végén egy gömbszelet, másik végén a fejrész található. A felhajló anyagvastagság markáns körvonalat rajzol a tárgy köré. A lemez-jelleg könnyű megmunkálást és alacsony tömeget biztosít, így ez a változat lenne a legkedvezőbb árfekvésű elképzelésem szerint.
3. A harmadik iránynál főképp a hagyományos ezüst evőeszközök azon formai jegyeinek átírásával foglalkoztam, amelyek véleményem szerint a legideálisabb ergonómiai és statikai tulajdonságok, amik sok-sok év alatt csiszolódtak, forrtak ki. Ezen formai jellemzőket igyekeztem minél pontosabban körülírni, kielemezni, majd átemelni egy mai használati szempontból hasznos tárgyba ügyelve arra, hogy a végeredmény ne legyen múltidéző.