Erdélyi Lajos fotográfiájáról, portréművészetéről szóló szócikk jelent meg
A magyar fotóművészet háromszáz alkotója című fotótörténeti kötetben.
A Kincses Károly - Bán András szerkesztésében megjelent gigászi kötet vizuális művészetekhez méltó, impozáns formátumban, az MMA Kiadó és az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet közös gondozásában jelenik meg 664 oldalas albumként, lexikonként. Bemutatója június 12-én volt az Ünnepi Könyvhét keretében, a Vörösmarty téren, amelyen személyesen is részt vettem.
Írásom szintetizáló jellegű, áttekinti Erdélyi Lajos életpályáját, zsidó származásából adódó történelmi tapasztalatait, majd a szocialista Romániában megélt fotós-újságírói kalandjait - többnyire a meglévő önéletírások, szakirodalom alapján. Az írás nagyobbik része a fotográfiai portréról, arcokról, közelképekről számos helyen megfogalmazott vélekedéseit öszegzi. A riportfotó mellett ennek az erdélyi alkotónál a portrékészítés az életmű szerves részét alkotta: egyfajta kulturális szolidaritásként, értelmiségi helytállásként fotózott, és a helyiben kereste a "nagyvilágot", azaz az egyetemes értékeket, - egyfajta modernista felbuzdulásként, de kisebbségi ars poeticaként is.
A kötetben beválogatott fotók a képszerkesztő döntésének következtében nem az általam javasoltak közül kerültek ki, amiatt úgy érzem, leválik a zsidó temetős kép az arcközelit tematizáló gazdag gondolatgyűjteményről és a riportfotóval keresztezett, Erdélyi Lajos által előszeretettel művelt fajtájától.