Filmet tanulni a természetben

Tábor ahol alkotni lehet. Napok, melyek kiteljesedésről és játszva tanulásról szólnak. Természet és technika találkozása. Ember és technika célirányos kapcsolata. A Gomolyagon szervezett alkotótábor nem az elitnek, nem is a művészi háttérrel rendelkezőknek készült. Hanem az érdeklődő, kereső, olykor eltévedő fiataloknak. Volt, aki már az alkotásra éhesen érkezett, volt akinek fogalma sem volt a kreatív szemléletről. Csak jött, hogy legyen vele valami. Valami más. Hogy jól érezze magát.

A Gábeli Tamás által életre hívott alkotóhéten ez reményeim szerint sikerült is. Tizenkilenc fiatalnak kellett megadni az esélyt, hogy önmaga lehessen, egyszersmind közösségben is alkosson. Volt, aki nehezen oldódott, voltak hangadók, akik irányt mutattak. Izgalmas volt, kihívás is, koordinálni ezt a kétfajta energiát, a csendes vállrándítást és a lelkes rohanást.

A hét során szépen fejlődtek és nyíltak ki a szemek. A szkeptikus, nagyfiús hangok is megtalálták a helyüket. A táj csendes ciripelése lelassította a fiatalok telefonos algoritmushoz szokott tempóját. A filmeket tanártársammal együtt koordináltuk, és szerettük látni, ahogy fokozatosan integrálták a tanult technikát. Fontos volt, hogy az első nap megtanult filmnyelvi alapok, a kép ABC visszaköszönjön a készülő filmekben. Két öt perces kisjátékfilm született, melyben fontos volt a dramaturgia és a montázs használata. A történetet saját maguk hozták – ezt rájuk bíztuk. Továbbá készült két rövid reklám környezetvédelem témában – itt szerettük volna a kortárs ügyekre irányítani a figyelmüket.

Minden esetben a filmek történetét, karakterét a fiatalok találták ki – mi, tanárok a technikai és vizuális megvalósításban voltunk segítségükre. Esténként néhány klasszikus mozit néztünk közösen, hogy a filmes érzékenységük is fejlődjön.

A tábor végén fáradt és természetesen sugárzó ifjú alkotóktól búcsúztunk el. Így érdemes igazán közösen alkotni: a napok célt és közös értéket kaptak.