Három kaukázusi régióban végzett gyűjtéseket Agócs Gergely népzenekutató
Cikk a Papageno.hu oldalán
Agócs Gergely rendszeresen jár gyűjteni a nogaj, kumuk és egyéb, az egykori Kazár Kaganátus területén élő türk népcsoportok falvaiba, munkája során megszámlálhatatlan és zeneileg, kultúrtörténetileg izgalmas egyezésekre talált, melyeket szakértő formában tár a hallgatóság elé.
Legutóbb 2019 június végén tért vissza egy intenzív gyűjtőútjáról, amelynek során három kaukázusi régió mintegy 15 különböző (egymástól többszáz kilométerre fekvő) helyszínén végeztek gyűjtéseket.
2019 őszén Dagesztánból, a Karacsáj-Cserkesz Köztársaságból, a Kabard-Balkár Köztársaságból és Baskortosztánból érkeznek énekes és zenész vendégek, adatközlők, akikkel a Fonó Zenekar közösen hoz létre egy – a párhuzamokat megvilágító – színpadi produkciót.
A vendégek között szerepel Arszlanbek Szultanbekov énekes és dombra-játékos is, aki A Mongol című hollywoodi produkció zeneszerzőjeként vált ismertté Ázsia-szerte.
Az Agócs Gergely vezette Fonó Zenekar az 1997-es megalakulása óta folyamatosan, a magyar népzenei mozgalom szereplőitől szokatlan művészeti „közelítésekre” vállalkozott:
Az Atyai ág címet viselő kezdeményezésünkkel a magyar népzene Kodály által kijelölt, keleti irányú kapcsolatait kívánjuk a közönség elé tárni.
„A magyar népzene keleti párhuzamait felvonultató első konkrét adatokat Kodály Zoltán A magyar népzene című művében (1937) találhatjuk. Kodály a magyar népdalok rokonságát (cseremisz, nogaj, udmurt, tatár és baskír dallampárhuzamok mentén) egyértelműen a nagy eurázsiai füves pusztán, illetve az azt övező területek ugor és türk népeinek népzenéjében állapítja meg. Ez a felismerés indított el engem is a különféle türk és finnugor népek szállásterületeire, hogy a Kodály által vázolt feladatok elvégzésén, illetve a tudományosan megalapozott összehasonlító vizsgálatok kidolgozásán munkálkodjak.” – mondta Agócs Gergely.
„A szúrópróba-szerű hanti, komi, udmurt és baskír gyűjtéseim után az Orosz Föderáció észak-kaukázusi térségébe – a Kabard-Balkár és Karacsáj-Cserkesz köztársaságok, valamint Dagesztán területére – más népzenekutató és folklorista kollégák bevonásával eddig hat hosszabb gyűjtőutat szerveztem. A karacsájok, balkárok, nogajok és kumukok falvaiban végzett gyűjtőutaim során sok olyan nyilvánvaló, nem egyszer gyakorlatilag dallamazonosságot mutató népzenei párhuzamot sikerül feltárni, melyek
IGAZOLJÁK KODÁLY FELTEVÉSEIT, ILLETVE MEGERŐSÍTIK TANÍTVÁNYAI ÉS KÖVETŐI EDDIGI EREDMÉNYEIT.
A magyar kulturális életben hosszú évtizedeken keresztül elsősorban a finnugor nyelvi rokonság okán jelentek meg az ezen az ágon számon tartott népek különféle képviselői. A magyar származástudatról szóló iskolai tananyagok, illetve más, „kompetens narratívák” kialakításában is a finnugor nyelvi rokonság vált meghatározóvá, hiszen a magyar tudományosság fősodrának hivatalos álláspontja is a nyelvi kapcsolatrendszert tekintette irányadónak minden egyéb kulturális, avagy „vérségi” rokonság megállapításának kérdésében. Ma már egyetlen komolyan vehető társadalomkutató sem vitatja a magyar nyelv finnugor elemeinek jelenlétét (rokonságunknak ezt az irányát irányát nevezzük most anyai ágnak)” – vélekedik Agócs Gergely népzenekutató.
„Mindezek mellett úgy vélem, elérkezett az idő, hogy a Kodály által felismert, majd követői munkássága által megerősített, tudományosan is bizonyított kulturális rokonságunk másik, türk ágának képviselőit is szerepeltessük a magyar kulturális életben. Erre legutóbb kiváló alkalommal szolgált a Kodály Zoltán Emlékév, melynek keretében (a MüPa által szervezett Budapest Café Fesztivál egyik előadásaként) létrehoztuk az Atyai ág című projektet.”
A Pesti Vigadó Dísztermében 2017. október 11-én a Fonó Zenekar, valamint balkár, nogaj, baskír és kumuk vendégei (Agócs Gergely keleti gyűjtéseinek hagyományőrző énekesei és hangszeres adatközlői) egy színpadi előadás keretében mutatták be a magyar népzene és e kipcsak török népek zenefolklórja közötti párhuzamokat. A teltházas előadás közönsége nagy ovációval fogadta az előadást, s a kezdeményezést a szakmai kritikák is rendkívül pozitívan értékelték.
A produkcióról készült dokumentumfilm itt tekinthető meg: http://www.youtube.com/watch?v=eg-hCdjoO2s&feature=emb_title
Ezek az eredmények, az azóta készített új gyűjtések, valamint a feltárt zenei rokonságunk felmutatásának fontossága indokolják, hogy a produkciót ismét színpadra állítsák Magyarországon, emellett szükségessé teszi azt is, hogy a koncertek anyagát magas, közreadásra alkalmas technikai színvonalon rögzítsék.
Az Atyai ág tervezett, 2019-es turnéjának helyszínei:
Szept. 21. Kecskemét – HírösAgóra (a XXVII. Kecskeméti Népzenei Találkozó keretében)
Szept. 23. Székesfehérvár – Vörösmarty Színház
Szept. 24. Budapest – MüPa, Bartók Béla Hangversenyterem
Szept. 26. Székelyudvarhely – Városi Művelődési Központ
Szept. 27. Marosvásárhely – Kultúrpalota
Szept. 28. Debrecen – Csokonai Színház
A Fonó Zenekar: Navratil Andrea – ének, Agócs Gergely – ének, tárogató, magyar duda, furulyák, koboz, Gombai Tamás – hegedű, Pál István „Szalonna” – hegedű, Tóth Sándor – brácsa, tekerő, ütőgardon, koboz, Tárkány-Kovács Bálint – cimbalom, Kürtösi Zsolt – bőgő, cselló, harmonika
A produkció vendégművészei: Bolatov, Mahmúd – ének, agacskomuz, Halilova,Kuszum – ének (HelliAul, Karabudahkent rajon, Dagesztán), Szultanbekov, Arszlanbek– ének, dombra, Szatirov, Iszlam – ének, dombra (AlakayAul, Nogaj rajon, Karacsáj-Cserkesz Köztársaság), Taulula Együttes – ének, férfikar (7 személy, Kaskhatau, Csegem rajon, Kabard-Balkár Köztársaság), Atangulov, Azat – ének, kuraj, Abubakirova, Xenife– ének, doromb (Boranbaj, Bajmak rajon, Baskortosztán)
* A Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány részt vett a rendezvénysorozat megvalósításában