HIATUS

Majoros Áron magabiztos technikai tudással kivitelezett szobrai sematizmusuk (de nem kidolgozatlanságuk), személytelenségük ellenére a személyes kapcsolatok, viszonyok kifejezései. Az ókori szobrászat felfogásában gyökerező, azaz az emberi test megjelenítésén keresztül vizsgálódó, antropológiai tézisek. Építkező, elfogyó, meghasadó alakjai, Andromédája azonban – immáron az említett hagyománytól eltérően – az önmagát feltáró szobrok körébe tartoznak. A vérbeli szobrász, az anyag működését tökéletesen értő művész a hiányból generál jelentést: az anyagtalan, üres részek ugyanolyan részei a körbejárható plasztikának, mint a gondosan megformált alakrészletek. A hiányból való építkezés, a töredékes jelleg teljes mértékben válhat a lélek és az emberi kapcsolatok szimbólumává.” (Dr. Boros Lili)