Hullámtörés. Magyar fotográfusok vízről és emberről

Kiállító alkotók: Balázs Zsolt, Bácsi Róbert László, Kállai Márton, Molnár Zoltán, Végh László, Zoltai András

A dokumentarista fotográfia egyik fontos témája az ember és a víz törékeny kapcsolata, az a kötelék, mely örök és elválaszthatatlan, akkor is, ha valaki távol él a természettől, mert a víztől való függés mindenhol jelen van. A Hullámtörés című kiállítás olyan fotográfiai anyagokat mutat be hat magyar fotográfustól, amelyeknek központi eleme a víz, vagy éppen annak a hiánya. A sorozatok közös jellemzője a társadalmi felelősségvállalás fontosságára való figyelemfelhívás, legyen szó akár egy lokális probléma bemutatásáról, akár globális kérdésfelvetésekről.

A víz sok formát ölthet a környezetünkben, lehet az idilli táj egyik eleme, jelentheti a harmóniát ember és természet között, mítoszok, hiedelmek és rítusok kötődhetnek hozzá. De lehet korlátok közé szorított, betonmederbe terelt vékonyan csordogáló erecske, szögesdrótok övezte zöld sáv, örvénylő, piszkos víztömeg, megközelíthetetlen és élet nélküli holt víz, megfigyelt és szigorúan őrzött határzóna, fegyveres konfliktusok és az elsivatagosodás terepe, vagy az életért folytatott küzdelem metaforája.

A fotóesszék a vízhez való kapcsolódásunk jelenét mutatják be, de általuk megismerhetjük a bemutatott területek múltját és magunk elé képzelhetjük a kirajzolódó jövőképüket is. A kiállításon tőlünk távol eső vidékeket járhatunk be, Nicaraguát, Majuli szigetét, Brazíliát, Törökországot és Európa más országait, de a szűkebb környezetünk is fókuszba kerül, a szomszédos Kárpátalja és Magyarország tájai, vizei. A sorozatok olyan témákat vázolnak fel, mint az erózió elleni védekezés, az őshonos növények termesztéséhez kapcsolódó vízigény, a vízhasználat ökológiai lábnyoma, a fenntarthatatlan bányaművelés következményei, a természetes vízfelületek kiszáradásának környezetre gyakorolt hatásai vagy a folyószabályozás beláthatatlan okozatai. De a problémaközpontú témafelvetéseken túl minden képanyag arról is szól, hogy az ember a természet része, kölcsönhatásba lép vele, belesimul vagy éppen ellenszegül neki, élvezi a lehetőségeit vagy elszenvedi az adottságait.