Intro- és extroverziók. Nagy Zopán írása a Fotóművészet folyóiratban.

A teremtő sötétségből meg-megszülető, a melankolikus örömökkel és archaikus technikákkal ölelkező művésznő álmaiból ébredő alkotások: „tárgy nélküli” műtárgyakként bontakoznak a fény felé. Anyagok előtti-mögötti geometrikus objektek, melyek (gondolati-érzéki) felületei a barit papírok és brómezüst zselatinok világa felől érkezve, a porózusan karcolt, grafittal átitatott grafika-hatásokkal ön-reflexíven: nyitva-záródó zárva-termőként nyilatkoznak meg…

Gábor Enikő Introverziók sorozata sajátos állapotot hív elő és mutat fel a fotográfia, a képzőművészet, a tér- és síkelmélet, vagy éppen a fotópapír-plasztikák, a paradox objektek nehezen definiálható tárházában. A végeredmény (folyamat): az absztrakció aligha tovább-redukálható netovábbja…

Szemcse-szemcsepp, szemek a szemben... Szeplős matéria, oldott kő, kvarcban arc, ön-direkt projekt, talányos témák, szubjektív szférák… A mikro-professzionális részecskék autonóm logoszból táplálkoznak… Ó, speciális fotogram-szobor torzók, foto-kemogramok az elme egy-egy szférájából las-sít-va (ki- és befelé) exponálódók…