Jávor Piroska születésnapi kiállítása a Szentendrei Képtárban

Jávor Piroska a Képzőművészeti Főiskola befejezése után költözött az Új Művésztelepre, a szentendrei „Parnasszusra”. Kezdetben a tűzzománc dekorativitása vonzza, de gobelinkészítéssel is kísérletezik, végül a festészetet választja kifejező eszközül. A szentendrei művészet több évtizedes történetében markáns törekvések egyikeként jelenik meg a geometrizáló nonfigurativitás és a konstruktív képépítés. Jávor Piroska ennek a vonulatnak egy általa kidolgozott változatát teremti meg. Kezdetben akvarelljei hívják elő a különös lebegő formációkat, amelyek időnként tárgyias utalásokat is hordoznak, majd az olajképeken a geometrikus alakzatokat szabálytalan motívumokkal varázsolja személyessé. Az elmúlt közel 20 évben a formavilág kristályosabbá vált, és megnőtt a szabályos geometriai elemek és matematikai összefüggések játékossága. A betűk és számok egyszerre váltak jelentéssel teli alakzatokká és ritmizáló formákká, a színek pedig szinte vizuális dallamok taktusaiként értelmezhetők.