Kerekes Emőke: Iosif, Alexe, Kolomán - Megnyitó

„Ez a kiállítás nem csupán egy fotográfus családi történetéről szól, hanem egy mélyebb utazásról is, amely az emlékezet, a hiedelmek és a transzgenerációs folyamatok felfedezésére is invitál bennünket.

Emőke fotói az erdélyi tájak megmaradt történeti rétegeit, nyomait tárják elénk, ahol a hó nem csupán egy esztétikai elem, hanem mélyebb üzenetet is hordoz. A hó jelenléte a tájban a múlt elrejtett titkait szimbolizálja. 

A fehér, üres tájak nem csupán a veszteségeinkre emlékeztetnek, hanem arra is, hogy az emlékezet gyakran szelektív és megbízhatatlan, sokszor torzít, kiemel, vagy éppen elfed, mindezzel folyamatosan alakítva és újraértelmezve a múltat. 

Munkáiban ez a koncepció nemcsak a művész személyes múltját, hanem a kollektív emlékezet tágabb aspektusait is tükrözi, így a fehér tájak több szinten is egyfajta vizuális kifejeződésként működnek az emlékezet és a történelem feldolgozásában.

A projekt során Emőke a saját munkás-paraszt gyökereiről, nagybátyjáról, nagyapjáról, apjáról és családja többi tagjáról mesél. Sorstragédiáikkal nemcsak őt, hanem a 20. századi Kelet-Európa történelmét is képviselik. A névváltoztatások, a gyermekkori emlékek és a felnőttek által elhallgatott tragédiák mind részei ennek a komplex, transzgenerációs vizuális elbeszélésnek. 

Emőke képei bemutatják, hogyan él tovább a múlt, és hogyan befolyásolják a családi történetek a jelenünket."