KŐBÁNYA UNDERGROUND

Látogatóként vettem részt a Kőbánya Underground, az Irregulari szervezésében megvalósult egyhetes fény-, hang- és térfesztiválon, amely a budapesti Kőbányai pincerendszer ipari és történeti terét kortárs művészeti közeggé alakította.

A programsorozat hét napon keresztül volt látogatható; a kiállítások és térspecifikus installációk minden este tematikus eseményekkel, performanszokkal és előadásokkal bővültek. A rendezvény a pincerendszer építészeti és akusztikai adottságait a fény- és hangművészet eszköztárán keresztül értelmezte újra.

A bemutatott munkák érzékenyen reagáltak a helyszín anyagszerűségére, léptékére és rétegzettségére. A fény nem pusztán vizuális effektusként jelent meg, hanem a tér strukturális karakterének kiemelésére szolgáló médiumként. A hanginstallációk a föld alatti infrastruktúra sajátos akusztikai viszonyait kihasználva hoztak létre újfajta térélményt.

A fesztivál megvalósításában több hazai felsőoktatási intézmény hallgatói és oktatói is részt vettek, köztük a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem, valamint a Pécsi Tudományegyetem, továbbá hazai és nemzetközi alkotók.

A projekt a tér és művészet viszonyát interdiszciplináris összefüggésrendszerben tárgyalta, ahol a vizuális, akusztikai és építészeti megközelítések egymásba fonódása új térértelmezési lehetőségeket nyitottak meg. A fesztivál különösen izgalmas példája annak, miként válhat egy ipari örökségi tér a kortárs művészeti diskurzus helyszínévé.