Kolozsi Orsolya kritikája a Bárka 2024/1. számában

Részlet az Egy keserű, kelet-európai női sors című írásból: "A Keserű víz a nagymama történetét a sokat szenvedett test felől kezdi mesélni, mintha éppen csak ezen a vonatkozáson keresztül lehetne igazán reálisan megmutatni egy életet, és talán éppen ezért választ központi szimbólumnak egy ízt, mely szintén csak az érzékek segítségével megragadható. Csak miután elbeszélte a betegségeket és a halált, mutatja meg a nagymamát élete fontos állomásain: a gyászoló idős özvegyet, a többszörösen megcsalt feleséget, a szívtelen apósával harcoló, két lánygyermekét is elveszítő fiatal nőt, a többgyerekes anyát, aki 56-ban nem akar ismét útra kelni, az esküvője miatt katolizáló fiatal lányt, aki még bízik a jövőben, és a kislányt, aki Szlánavoda környékén túlél egy rettenetes vihart. Élettörténetét epizódok formájában ismerjük meg, de ezt az életet mintha nehezebb lenne elbeszélni Szlánavoda történeténél, éppen azért, mert közeli, mert személyes vonatkozásai vannak, mert olyasvalakiről kell portrét alkotni, akit az elbeszélő láthatóan nagyon szeret."