LÉPÉSLENYOMATOK

A tánc és a mozdulatok egyszeriek és megismételhetetlenek. Pillanatnyi állapotuk rögzítése szinte lehetetlen feladat, az évtizedek alatt mégis különböző technikák alakultak ki ennek a törékeny látványnak a megörökítésére. A Lépéslenyomatok a századforduló időszakától napjainkig fotók, notációs rendszerek, sajtótörténeti anyagok, interjúk és a számítástechnika eszközeinek segítségével tesz fel kérdéseket a rögzítés, a fotográfus és a táncos együttműködéséről, a fényképek kontextustól függő értelmezéséről és a modern technika térhódításáról.

https://youtu.be/crYgDZ_1itA 

https://www.deak17galeria.hu/kiallitasok/lepeslenyomatok/ 

Kurátorok: SOMOGYI-ROHONCZY Zsófia, STEIDL Zsófia, SZABÓ Zsófia

Közreműködők: DÖMÖLKY Dániel, GRECSÓ Zoltán, SIMKÓ Beatrix

Külön köszönet: Boreczky Ágnesnek és Pálosi Istvánnak szakmai segítségükért és a MOHA – Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Gyűjteménynek archív anyagaik kölcsönzéséért.

A mozdulat mindennapjaink szerves része, létünk első pillanatától kezdve természetes velejárója. A tánc ezen belül is különleges szerepet tölt be. A tánc univerzális kommunikációs forma, hiszen segít a világ, a kultúránk, a társaink és önmagunk megismerésében. A tánc világunk sokszínű leképezésére képes. Érzelmeket és gondolatokat közvetít, a közösséghez tartozás élményét nyújtja, de a vallási áhítat részét is képezi. A tánc sokszínű, de egy valamiben azonos: a pillanatnyiságában.

A Lépéslenyomatok kiállítás a mulandóság megragadásának, a rögzítés és a maradandó jel –kép, szobor, fotó, mozgókép– későbbi megfejtésének lehetőségeit járja körül. Hiszen az eredeti mozdulat, az alkotásának körülményeinek visszajátszása, megértése lehetetlen feladat, sőt talán nem is szükséges. A kiállítás tárgyai mind-mind maguk nyelvén idézik meg egykor volt mozdulatok üzeneteit és a jelen kor reflexióit. A Deák17 Galériában szereplő ’lenyomatok’ szemlélése és megfejtése pedig az elmúlt mozdulatok egyéni, csak ránk jellemző lenyomatait hozzák létre bennünk.

A kiállítás ízelítőt nyújt a nézőnek a rögzítési lehetőségeire, amely által az egyes mozdulatok tánc folyamatából kiragadhatók és megörökíthetők, valamint egyúttal az alkotók egyéni látásmódjába is betekintést engedhetünk. A kiállítás a teljesség igénye nélkül válogat az összetett jelenségrendszerből. Válaszok helyett inkább kérdések feltételére törekedtünk, amelyek önálló kutatásra sarkalják a nézőt. A válogatás során a technikai változatosság bemutatására törekedtünk, így jegyzetek, újságcikkek, fotók, mozgóképek, installációk és szobrok invitálják a látogatót önálló felfedezésre.

A táncművészet és a vizuális képalkotás folyamatos beszélő viszonyt alakított ki egymással már egészen a kezdetektől. A kiállítás során erre a viszonyra nem csak a múltunkból, hanem jelen korunkból is kapunk némi rálátást; a megmutatkozó kortárs művekből és a napjainkban tevékenykedő művészek elbeszéléseiből.