Majoros Áron Zsolt Pop up kiállítása az Üvegházban

ÜVEG.HÁZ
A MOMkult régi vágya volt, hogy kezdjen valamit az üresen álló, kihasználatlan tereivel és egyúttal még
élhetőbbé tegye a Sirály sétányt. Így jött létre az ÜVEG.HÁZ projekt, azzal a céllal, hogy a sétány teraszéletét
kicsit felpörgesse és nyár esti kikapcsolódásra hívja az érdeklődőket. A MOMkult popup kiállítóterében az
ÜVEG.HÁZ-ban kéthetente egy-egy újabb képzőművész munkája látható. A kiállításokhoz minden
alkalommal szabadtéri zenei programok kapcsolódnak.

zene: Ian O’Sullivan
art: Majoros Áron Zsolt

IAN O’SULLIVAN
Amerikában született, Írországban nőtt fel, Pécsett végzett az Orvosi Egyetemen. A 12 éve Magyarországon élő Ian O’Sullivan a karantén-időszakban hozta ki első szóló dalát, a Little Bird-öt, mely nemzetközi és hazai szinten is nagy sikereket aratott a közönség köreiben.

Pályáján egykori dublini gitártanára indította el, de később sokat tanult régi lemezek dallamaiból, átutazó zenészektől és utcai muzsikusoktól is. Ian élete során összegyűjtött tapasztalataiból egy olyan zenei repertoárt gyúrt össze, amin az elmúlt 100 év zenei hatása ül. Mindez azt garantálja, hogy a hallgató ritmusra dobol a lábával és csettintget az ujjaival, hiszen fütyörészés nélkül nehéz végighallgatni a számait. Ian célja az, hogy csupán egy gitárral, énekhangjával és ennek szívből jövő összhangjával hallgatóságát valamilyen szinten megihlesse.

facebook.com/osullivanmusic

MAJOROS ÁRON ZSOLT
2008-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. Azóta többek között Finta-, Ezüstgerely- Prima Junior és a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjával jutalmazták munkásságát. Művei Ázsiától Amerikáig magán- és közgyűjteményben egyaránt megtalálhatóak, illetve a mexikói New Museum és az isztambuli Elgiz Museum kollekcióját gyarapítják. Szobrai sajátos hidat képeznek a klasszikus archaikus plasztikai gondolkodás és a napjainkat megújító, layerekből építkező képi-téri szemléletnek. Új anyagokat és eszközöket interpretál alkotásai kifejezésmódjába, tovább gazdagítja a plasztikai hatások intenzitását színekkel, fénnyel, és akár a vetítés effektusaival. A többségében transzparens, néha zárt tömeget alkotó szobrainak alakjai mindenkor egyéniség nélküli, arctalan figurák: a tömeg-emberek prototípusai, valamifajta emberszabványok. A testet és a test-hiányt megformálva, az emberi alak autentikus megjelenítési lehetőségeit kutatva valójában a lelket keresi.