Mesemondás élőszóval a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán

A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas programjának egyik vállalásaként meghirdetett „Mesemondás és történetmesélés élőszóval a pedagógiában” című online kurzusomat, tárt karokkal fogadta a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kara. Nagy öröm volt számomra, hogy az óvodapedagógus hallgatók mellett gyógypedagógus és szociálpedagógus hallgatók is jelentkeztek. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy rögtön két csoportot kellett indítanom. Így végül összesen 8x3 óra keretében találkoztunk a hallgatókkal a Zoom program segítségével.

Kurzusom egyik alappillére, hogy a mesemondás, történetmesélés mindenkié, alapvető emberi szükséglet és képesség is egyben. Egyik fő feladatomnak érzem, hogy a mesemondásról segítsek lehántani azt a sokféle tévképzetet és félelmet, ami az elmúlt évtizedekben rárakódott (pl. hogy a mesét szó szerint kell elmondani, mint egy színpadi előadást). Fontosnak tartom továbbá, hogy a történetmesélés szóbeli hagyományát bemutatva visszavezessem a résztvevőket ahhoz a természetes tudáshoz, ami mindannyiunkban megvan, illetve amit az élet sok területén gyakorlunk is nap mint nap.

A pedagógusképző intézményekben a mese ugyan tananyag, ám a mesék szabadon, kötött improvizációban történő elmeséléséhez a diákok nemigen kapnak fogódzókat. Ennek egyik oka, hogy a mesélésnek ezt a fajta gyakorlatát – mivel a mesélés hagyományos alkalmai a helyi közösségekben megszűntek – még csak most tanuljuk vissza egy revival mesemondó mozgalom keretei közt. Ugyanakkor egyre többen vagyunk, akik visszatalálunk ehhez a kimondhatatlanul értékes, s az emberi közösségek számára alapvetően fontos hagyományhoz.  Egyre többen tapasztaljuk meg az élőszóval mondott, az adott alkalom keretei közt spontán újrateremtett történetek hatalmát - mind a mesemondó, mind a mesehallgatók szemszögéből.

A kurzuson az elmélet mellett nagyon sok gyakorlati dolgot kipróbálunk, játszunk. Sok helyzet van, ahol a résztvevők kipróbálhatják magukat, történeteket osztanak meg, és lassanként ráérezhetnek a természetesség ízére. Sokat lehetne mesélni a kurzus szép pillanatairól, aha élményeiről. Talán azt érdemes megemlíteni, hogy a kurzus lezárulta után az egyik csoportban a diákok saját indíttatásból szerveztek egy közös estet, ahol egymásnak meséltük szabadon a hozott meséket. A diákok hihetetlen ügyesek voltak, érződött, hogy a kurzuson elhangzott, kipróbált módszereket értik, működtetik, és élvezettel, szívesen, szívből meséltek. Mindannyiunkat nagy örömmel töltött el, hogy így meg tudtuk ajándékozni egymást. Valóban, egy új világ nyílt ki, és ez még csak a kezdet. A tanítványok még sokfelé fognak mesélni – felnőttek és gyerekek nagy örömére.