Mesterré kell szelídülni… - beszélgetés az irodalmi tehetséggondozásról a Tiszatájban
BESZÉLGETÉS WEINER SENNYEY TIBORRAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL Weiner Sennyey Tibor MMA ösztöndíjas költő, író, a DRÓT főszerkesztője, a Rajk Szakkollégium művésztanára beszél irodalmi tehetséggondozásról, az általa vezetett irodalmi műhely tapasztalatairól a Tiszatáj online folyóiratában.
„Ön szerint a tehetséggondozás, fejlesztés sikerének mik lehetnek a sarokkövei, milyen feltételrendszernek kell ennek érdekében megvalósulni?
– Nagyon fontos a tehetségek támogatása, de ez önmagában kevés. Saját példával élve, szerencsésnek mondhatom magam, mert az életem eddigi majd minden fázisában támogatták tehetségem kibontakozását: gyerekkoromban édesanyám, az iskolában néhány tanárom, az egyetemen professzorom, az egyetem után barátaim. Elmondhatom, hogy mögém beálltak emberek és segítettek, lelkileg és anyagilag is, hogy megvalósítsam művészeti elképzeléseimet. Kaptam értékes ösztöndíjakat és díjakat, írásaim megjelenhetnek. Ahogy az sem mellékes, hogy szerető és támogató családban élek, odaadó társsal, ahol nem kell megmagyaráznom külön, hogy amikor napokig hordozok, formálok magamban egy-egy sort, vagy az éjszaka közepén felriadok leírni egy álmodott verset, akkor nem hülye vagyok, hanem csak költő. De a szerencse és a támogatás is kevés, ha nincs szorgalom és tehetség. Utóbbi kettő viszont az egyén felelőssége, amit nem készen kap meg, hanem folyamatosan tennie kell érte. Nem adhatom meg a tanítványaimnak azt, hogy nagy írók, költők, alkotók legyenek, az igazság az, hogy számomra komikusan is hat az ilyen „nagyság”, mert „minden nagyság kicsinység is”, de inspirálhatom őket arra, hogy elgondolkodjanak azon, hogyan lehetnének nem csupán sikeresek, hanem valóban élő, eredeti gondolkodó, együtt érző és végső soron boldog emberek – és ehhez az írás és az olvasás remek eszköz.”