Nagy Zopán: A relatív (m)érték egységei

Nagy Zopán írása az Országút folyóirat oldalán: 

https://orszagut.com/kepzomuveszet/a-relativ-mertek-egysegei-2990?fbclid=IwAR3dJzeJjUHlRfLC4zNm4vhaDHI08W_j_UWHcRDhyME5aslCpK-HDi7_u40

Részletek: 

Tények, feltevések, képzetek, finomszemcsés átlátások...

Főképpen felülnézeti tájképekkel foglalkozik Orr András – kiállításán grafitceruza-rajzok és akvarellek váltják egymást, régebbi munkái között azonban litográfiákat és akvatinta-alkotásokat is találhatunk. A fejlett dróntechnológia segítségével zajló munkafolyamatokat persze környezeti körülmények is befolyásolhatják... 

A felülnézeti tájkép műfaja a képzőművészetben a XX. században jelent meg a tájképfestés új „alfajaként”. A repülés és a fényképezés fejlődésével párhuzamosan egyre több légi felvétel elérhető, ami vizuális nyersanyagként szolgál a művészek számára.

Munkáiban ezt a nagyon is XXI. századi vizuális témát kapcsolja össze András az akadémikus tájképfestészeti hagyományokkal. Amint írja: XIX. századi tájképfestő-tankönyvek segítségével próbálom rekonstruálni az akkori festésmódot, kompozíciós gondolkodást, és ezzel az eszköztárral festek felülnézeti tájképeket. A régi, évszázadok alatt kikristályosodott megoldóképletek sok esetben nem használhatók.

Orr András vázlatai, mozaikszerű művei külön-külön darabokként is funkcionálhatnak, de egységesítve (találkoztatva) talán még izgalmasabbak. Várak, romok, maradványok, elhagyott objektumok, talált tisztások, maszatos lápok kísérik kutatómunkáján, felfedező kirándulásain. Kortalan kőzetek, növényi térszövevények… A jelenlegi kiállítás újdonságai az orosz–ukrán háború hatására készült bombakráter tájképek!

A művész jó esetben (és ez Andrásnál sincs másképpen) különféle társművészetekkel is foglalkozik, ihletet merít, átjárások lehetőségeit látja, érzi és ismeri meg. Alkatában él egy múltidéző, múltakban keresgélő személyiség is: kedveli például a XVIII–XIX. század művészeti világát, nem utolsósorban az irodalmi vonatkozásokat, például Weöres Sándor Psychéjét, melynek szellemisége és korabeli nyelvhasználata nagy hatást gyakorolt rá!

Katakombák lehetőségeit tapintja lépteink nyoma, talpunk alatt sok-sok ismeretlen nyom gondolata.

A várromok alatti labirintusmaradványok alatti beomlások alatti járatok alatti láthatatlan lélegzetmaradványok alatti földmély, a kőmagánysóhajtások a felülnézeti távlatokból már aligha észlelhetők, de a láthatón-hallhatón-tapinthatón túli, érzékelések mögötti jelenségek, a feltárások – szubjektív megközelítésben –, az ismeretlen, az ezernyi titok: mind-mind a művész/ művészet érdeklődésének meghatározója, gyakran központi témája.

A hegy gyomrában (is) óramű ketyeg: egyetlen mutatója az Egy idejét méri, mutatja, a kőzetblokkok, földrostok, tektonikus ketyegések lassított álmát őrizve.

Madártávlatból tekintve pedig: önmagukat ölelő bokrok metamorfózisát is láthatjuk, sejthetjük. Légterek által csiszolt optikai lencsék mögötti-alatti-előtti (nyitva-termő és tágra-zárt) képdinamikák, struktúrák, kontúrok váltakoznak.

András sok-sok természettani illusztrációt is készített, többek között „zuzmóportrékat” rajzolt és festett. Nagyon tetszett neki a zuzmókban, hogy jól rendezhetők kétdimenziós kompozíciókba, és hogy (egyféle) térkép jellegű képletek, melyek kapcsolódnak a korábbi, műholdfelvételek alapján készült munkáihoz.

Az önálló életet élő zuzmók (csoportok, családok és magányos befordulók egyaránt): szívesen hallgatják az éjjeli lidércek (h)átborzongató, mohákat bomlasztó, esztelen énekét… Erre bizonyos fosszíliák is meghasonlanak s akár évezredeket is letagadhatnak.

Az apró egyek, vagy éppen a mérhetetlenek, a különböző valóságok, a látszólag külön-élőek (a talányos meglátásban, a megtalált talányokban is) összeérhetnek.

A héjak hangtalan hántása: hermetikusból hajlik át bontott formákba…