Projektzárás

Tájékoztatásul álljon itt a záróbeszámoló fontosabb pontjainak összefoglalása:

A kitűzött cél, a történelmi Magyarország orgonaépítésében a lengyel hatások feltérképezése és elemzése maradéktalanul megvalósult. Az ösztöndíjprogram elején jeleztem, hogy a dolgozat pontos címe dilemmát ébreszt, végül a címben a „lengyel” helyett az általánosabb „északi” -megfogalmazást ítéltem szerencsésebbnek. Ettől függetlenül tényszerűen a Lengyelország felől integrált orgonaépítészeti stíluselemek képezik a dolgozat gerincét. Formailag az eredeti tervezettől bizonyos mértékben eltérő arányokkal és szerkezettel valósult meg a projekt, ennek fő oka az, hogy a vizsgált jelenség a kutató számára is a kutatás során tárul fel, melynek során bizonyos mértékű hangsúlyeltolódás, vagy fókuszváltás léphet fel. Esetemben sem az archaikus „reneszánsz” magyarországi orgonastílus(ok) ismertetésének és elemzésének a kutatás során kiszélesedő terjedelme, sem az azáltal felemésztett idő nem engedte meg az azt követő korszak (kb. kb.1700-kb.1850) hasonló dimenziójú átfogó elemzését, így azt egyetlen fejezetben, a régi orgonahagyomány váltóstílusaként tárgyalom („új korszak”). Az új korszak leírása már egy másik, hasonló terjedelmű munka tárgya lenne, a kettő egyetlen munkában központozatlan és nagyon nehezen befogadható dolgozatot eredményezne. Hasonló a helyzet a báznai tabultúrával is, melyet a 17. századi zenei források felsorolásánál és ismertetésénél tárgyalok röviden. A báznai tabulatúra tömör tárgyalásának fő okai, hogy a zenei anyag töredékes, hozzáférése nehézkes, feldolgozása, kiegészítése és elemzése szintén egy teljes dolgozat anyaga lenne, de talán ennél is nagyobb gond, hogy nem jól illeszkedik a dolgozat didaktikus keretébe, mivel a korszak ismert és feldolgozott zenei forrásaihoz képest marginális jelentőségű. A dolgozatban a tervezettel ellentétben nem közlök összehasonlító sípmenzúraelemzést, mivel az eltérő és sokféle gyűjtött menzúrasémák nem adnak semmiféle orientációt, nem mutatnak csoportosíthatóságot, csak kusza, rendszertelen sokféleséget. A felvételek esetében rajtam kívül álló szervezéstechnikai okokból nem volt lehetséges Olkuszban és Brassóban felvételt készítenem, így a felvételek a szári (Paulus), a pannonhalmi (Zorkowsky) és a gelencei (Bors/Baumgartner) orgonákon készültek.

A támogatási program legnagyobb hozama, hogy keretet biztosított egy olyan munkának, melyet a jótékony kényszer nélkül aligha végeztem volna el. A szerzett tapasztalataim sokrétűek (szervezés, bonyolítás, utazás, felvételek stb.), azonban a legnagyobb nyereség az, hogy a kutatás fókuszában lévő ismeretanyag rendkívül stabil tudássá gazdagodott és rendszereződött. Ez az anyag legjobb reményeim szerint a következő generációknak is hasznára lesz.