Should I stay or should I go? Notes on Krasznahorkai’s narrative technique

Az előadás az American Hungarian Educators Association 50. jubileumi konferenciáján volt, amelyet Cleveland (Ohio) állami egyetemén rendeztek meg.

Az előadás Krasznahorkai László nemzetközi sikerét az irodalmi művek olvasói élménye felől vizsgálta.

Az előadás absztraktja:

Szolláth Dávid

(ELTE Humán Tudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet, Budapest)

Menne is, maradna is. Adalékok a Krasznahorkai-dramaturgiához

Krasznahorkai, mint mondják „lassú”, „nehéz”, „nyomasztó”. Pedig valójában izgalmas, sőt sokszor letehetetlen. Tudjuk, a cselekmény izgalma nem az a tényező, amely alapján a komoly, kanonikus szépirodalmi műveket értékeljük. A csavarokkal, a feszültségkeltéssel, a cliffhangerekkel, vagyis mindazokkal a narratív trükkökkel, amelyeket a befogadók lebilincselésére használnak, többnyire a populáris irodalom, film és a tévésorozatok eszköztárához tartozik. Annál meglepőbb, hogy a legrangosabb kortárs magyar írók műveiben is megtalálhatók az említett eszközök, beleértve a késleltetést és a váratlan fordulatot. Az előadás azt vizsgálja a narratológia, a dramaturgia és a kreatív írás eszközeivel, hogy miért érdemes figyelni Krasznahorkai regényeiben ezekre az alacsonyra értékelt elbeszélő eljárásokra. A példák a Sátántangóból, Az ellenállás melankóliájából, Az urgai fogolyból és a nagyrészt New Yorkban játszódó Háború és háborúból lesznek. Az előadás kérdései a következők: Hogyan érik el Krasznahorkai művei, hogy az olvasó a lassúság, a terjengős mondatok, az ismétlések ellenére is fáradhatatlanul lapozzon tovább, kíváncsian várja a következő fejezetet? Hogyan éri el, hogy az olvasót érdekeljék a terjengős, részletezett leírások is? Krasznahorkai a késleltetéssel csábít, az részletezéssel pedig marasztal, az olvasó menne is, maradna is. Az épp olvasott jelenet részletei is érdeklik, és maradna még, kukkolná még a leírt látványt, de a lassan kibomló történetre is nagyon kíváncsi, azaz haladna is előre. Mit árulnak ezek az olvasás öröméről, az olvasó kiismerhetőségéről, az írásról mint mesterségről, vagy akár a művek nemzetközi sikeréről?

Should I stay or should I go? Notes on Krasznahorkai’s narrative technique

László Krasznahorkai is said to be „slow”, „hard to read”, „depressing”. But his novels are actually exciting, often impossible to put down. We know that the excitement of the plot is not the factor by which we evaluate serious, canonical works of fiction. Plot-twists, tension-building, cliffhangers – all the narrative tricks used to captivate the audience mostly belong to the toolkit of pulp fiction and TV series. It is all the more surprising that the above-mentioned devices can also be found in the works of the most prestigious contemporary Hungarian writers. By using the tools of narratology and creative writing, the presentation examines why it is worth paying attention to these undervalued narrative techniques in Krasznahorkai's novels. Examples will be taken from Satantango, The Melancholy of Resistance and War and War. How do Krasznahorkai's works keep the reader turning the pages tirelessly, despite the slowness, the long sentences, and the repetitions, as they eagerly await the next chapter? How does he keep the reader interested in his detailed descriptions? Krasznahorkai entices with delay and retains with detail. The reader feels like they want to go and stay at the same time. They are simultaneously interested in the details of the scene they are reading, and would stay and look around, but they are also very curious about the slowly unfolding story. What do these tell us about the joy of reading and the international success of his works?