Szabó Magda Csokonai-képe - avagy titokfejtő séta a debreceni költősors körül

    Az egyórás programon virtuális séta keretében mutattam be azokat az emlékezethelyeket, amelyek meghatározóak részint a helyi Csokonai-hagyomány ápolása, részint az írónő sajátos, szellemi elődjéről formált képének alakulása szempontjából.

A költő síremléke, köztéri szobra és a Kollégium épülete egyaránt kínálta azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek alapján vázolhattam egyrészt Szabó Magda korai, jobbára a református neveltetéssel összefüggő "elsődleges" Csokonai-élményének  közösségi jellegét és személyi vonatkozásait, másrészt az 1970-es évek első harmadában mélyülő érdeklődésének okait, "stációit" és az életműben fellelhető nyomait. Az előadás során rámutattam arra, hogy a Csokonai Kör tevékenysége közvetetten és közvetlenül is hatással volt Szabó Magda pályakezdésére, hiszen a város szellemi örökségét ápoló, arculatát emlékjelek állításával formáló irodalmi társaság nemcsak tanárai közéleti tevékenységét, hanem a tehetséges fiatalok indulását is támogatta. (Szabó Magda költőként a Csokonai Kör szervezte, helybeli fiatal írókat bemutató - 1937. április 15-i - program után vált ismertté.)   

Jóllehet Csokonai alakja felbukkan Szabó Magda magyar irodalmi szakdolgozatában és korai verseiben, értékelő attitűdöt majd csak az 1970-es évektől fedezhetünk fel prózájában. Bizonyosan összefüggésbe hozható ez az írónő önmeghatározásával, vállalt debreceniségével, valamint azzal a ténnyel, hogy a Csokonai Színház a költő születésének 200. évfordulóján névadójához kapcsolódó dráma megírására kérte fel őt, aki ekkor Csokonai szülővárosát kívánta rekonstruálni, s "optikáját" két évszázaddal korábbra állítva megírta a Kiálts, város!-t. Már ekkor interjúban vallotta meg, hogy nem akart szokványos darabot írni, és a felkérést követő kutatás során ismerte fel Borzán Gáspár sorsának és áldozatának a Csokonaihoz hasonló vonásait. A történelem "ismeretlen áldozata" körül gyűrűző drámát csaknem egy évtized választja el A macskák szerdájától, amely valóban nem szokványos a költő Kollégiumtól való megválásának "indoklása" és jelentőségének értékelése szempontjából. A hagyaték ismeretében állítható, hogy Szabó Magda nemcsak a korabeli forrásokat és szakirodalmat tanulmányozta, hanem a történészekkel (Balogh Istvánnal és Benda Kálmánnal) folytatott levelezése is arról tanúskodik, hogy körültekintő adatgyűjtés előzte meg a "szabálytalan" - ám nem előzmény nélküli - koncepció kialakításában. 

Összegezve néhány vers, esszé (különösen A holtig haza: Debrecen /1975/ és A macskák szerdája: egy dráma stációi /1984/), útirajz (Zeusz küszöbén), valamint a Csokonai-dráma vonatkozó passzusai alapján igyekeztem plasztikusan bemutatni Szabó Magda Csokonai-élményének formálódását és összefüggéseit, nemcsak alkotói identitás vonatkozásában, hanem a Csokonai-kultusz ápolásának hangsúlyait illetően is.