Szaktanulmány kiadása: Történelemszemlélet, bölcsészgyakorlatok és kortárs művelődés a bakonybéli tanárképző főiskolán (1818–1848)

Medgyesy S. Norbert: Történelemszemlélet, bölcsészgyakorlatok és kortárs művelődés a bakonybéli tanárképző főiskolán (1818–1848)

In: Vallis Sanctorum. Fejezetek a bakonybéli monostor ezeréves történetéből. Szerk. Dénesi Tamás. Bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor–Pannonhalmi Főapátsági Levéltár, Bakonybél–Pannonhalma, 2020, 281–312. (Studia ex Archivo Sancti Martini edita IV.)

ISBN 978-615-5576-14-0; ISSN 2560-2691

A tanulmány tartalmi összefoglalása: 

Bakonybélben a bencés rend 1818 és 1848 között tanárképző főiskolát tartott fenn. Tanévenként 8–12 rendi növendék készült fel itt a tanári pályára a bölcsészettudományok területén. A hagyományos tantárgyak (hittan, grammatika, fizika, filozófia) mellett a harmadéves rendtagok történelmet, geometriát, építészetet és víztechnikát, esztétikát, metodikát és pszichológiát is tanultak. Az iskolai gyakorlatok során Szent Benedek Regulája, az ókori római szerzők és a 18. századi filozófia és literatúra művei mellett a vergiliusi mintára megírt bukolikus költészet kapott fő szerepet. A kortárs magyar költők, elsősorban Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly, Teleki Ferenc, Virág Benedek és Vörösmarty Mihály versei az időszak kurrens folyóirataiból, a Regélő, a Honderű, a Tudományos Gyűjtemény, a Tudománytár és az Athenaeum hasábjairól kerültek a tanárok és növendékeik látókörébe. Guzmics Izidor apáti időszakában, 1832 és 1839 között a virágzó Bakonybél a hazai művelődés élvonalába tartozott. Guzmics javaslatára felelevenítették a barokk korban szokásos iskolai színjátszást és deklamálást. A szónoki és egyben történeti gyakorlatok hősei (pl. Szent László. Zrínyi Miklós) példázatként szerepeltek.  Verstani gyakorlatként egy farsangi népszokásról szóló vers is helyet kapott a színes repertoárban.

Beély Fidél Alapnézetek a’ nevelés, és leendő nevelő, ’s tanítóról különös tekintettel a’ tan’ történeti viszontagsága, és literatúrájára (1848) című elemzése az egyik legelső magyar neveléselméleti összefoglalás és programadás, a végén olvasható az első magyar nyelvű neveléstörténeti bibliográfia. A bármilyen társadalmi rétegből és népcsoportból származó diákot Beély pszichológiai szempontból is vizsgálja az erkölcsös nevelés érdekében, hogy hasznos állampolgár váljon belőle. Beély konkrét programot ad (pl. tömör és erkölcsileg is elfogadható történelmi olvasókönyv kiadása, színvonalemelés a népiskolákban is), emellett figyelembe veszi az anyanyelven történő esztétikai és erkölcsi nevelés fontosságát, továbbá a tantárgyi oktatást is az örök üdvösségre való eljutás fontos állomásának tartja.

Ebből a páratlan színvonalú, a klasszikus és a kortárs kultúrát magába foglaló és azt gyakorló oktatási és nevelési intézetből, Guzmics Izidor apáti időszakában, az 1830-as években országos szinten számottevő művelődési centrumból olyan kiválóságok indulhattak útnak, mint Rómer  Flóris, Rónay Jácint és Ipolyi Arnold.