Szentkút hívja a cigányokat Csatkára

A Bakony keleti részén fekszik Csatka. Valaha pálos kolostor állt a faluban, melyet 1357-ben említenek először az írásos források. A Szenkút melletti mai kápolna 1862-ben épült. A feljegyzések ugyan a csoportos zarándoklatok emlékét csak a 19. század végétől őrzik, mégis megmaradt az emléke egy Meizler Vilmos nevű vak embernek, aki meggyógyult betegségéből 1792-ben. A búcsúsok szerint a csatkai Szenkút vize lábfájás gyógyítására és bénaság ellen is jó. A zarándokok régen és ma is üvegekben, palackokban viszik haza az otthonmaradt rokonaiknak a szent vizet. Csatka mára a hazai cigányság legfőbb búcsújáró helyévé vált, határon túlról is érkeznek ide. Főbúcsúját Kisasszony-napkor (szeptember 8-án) tartják.

Idén szeptember 8. hétvégére, szombatra esett, így akkor szervezték meg a búcsút. Fotó projektem első állomásaként Csatkára utaztam. Ahol szombaton és vasárnap is készítettem fényképeket, hangfelvételeket, illetve vásárfiákat gyűjtöttem leendő tárgyfotóimhoz. A színes forgatagban szemtanúja voltam annak, hogy máig milyen kitüntetett ünnep a cigányok körében ez a búcsú, ahova minden évben elzarándokolnak, pontosabban Mercedesükkel, vagy kopott BMW-jükkel megérkeznek. Legdíszesebb ruhájukat veszik fel, értékes és óriás gyertyákat gyújtanak Szűz Mária tiszteletére, imádkoznak, csecsemőket keresztelnek. Közben asszonyok sütnek-főznek hatalmas kondérokban, hogy az éjszakai mulatság előtt jóllakhasanak az ott éjszakázó cigány családok; mert ez is hozzátartozik a napközbeni miséhez és a teljes búcsú élményhez. Az otthonmaradt rokonokat pedig Mária szobrokkal és a Szentkút gyógyító vizével igyekeznek kárpótolni.