Színerő X– Léptékváltás szimpózium
A Színerő – Léptékváltás szimpózium Keserü Ilona festőművész, professor emerita, a Művészeti Kar egyik alapító tagjának kezdeményezéseként és alapításaként jött létre.
A Színerő – Léptékváltás szimpózium Keserü Ilona festőművész, professor emerita, a Művészeti Kar egyik alapító tagjának kezdeményezéseként és alapításaként jött létre. Először a 2006/2007-es egyetemi tanévben rendezték meg a PTE Művészeti Kar Doktori Iskola kurzusaként a Zsolnay Gyár használaton kívüli belső ipari tereiben. A X. Színerő Léptékváltás több kiállító művészét szólaltattunk meg, módszerekről, technikákról és a léptékről kérdeztük őket
Több évi szünet után 2022. május 16. és május 29. között, a Művészeti Kar jubileuma alkalmából rendezte meg a Kar Festészet Tanszéke újra az Színerő – Léptékváltás szimpóziumot, immáron tizedik alkalommal.A szimpóziumon táblaképnél nagyobb léptékű, sík- vagy térbeli, festészeti művek készülnek a Zsolnay Kulturális Negyed üres termeiben (Pirogránit udvar déli épületegyüttese), utolsó alkalommal huszonnégy meghívott magyar és külföldi művész vett részt a Színerőn, közülük többen a Művészeti Kar jelenlegi oktatói és doktorandusz hallgatói. Az itt készült alkotásokból rendezett kiállítás 2023. március 2. és április 2. között tekinthető meg Pécsen az m21 Galériában.
Varga Rita (1973-)
Az alapvetően kontrasztra épülő képi elemei közt felbukkant a kaktusz, egy új elem, a gazdag színvilágú képek mentesek a történetektől, mintha csak a színhatásokra redukálta volna le festői eszköztárát az alkotó.
Nem ez az első Színerőd!
Igen, de sajnos most nem nagyon tudtam részt venni a szimpóziumon, mert közbejött egy betegségem. Csak a műtermemben tudtam befejezni a képeket. Itt kezdtem el a rózsaszín alapozásokat és a kaktuszokat, mint témát átértelmezni és felvázolni. Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem a X. Színerőn is, hisz egy új téma vette kezdetét, ami ide köthető. Most nyílt egy kiállításom a múlt héten a Civil Közösségek Házában, ahol többek közt szintén a kaktusz-motívummal és annak átértelmezésével foglalkoztam. Művészeti metódusomra főleg a programszerű alkalmazás a jellemző, a „kaktuszokat” az Ophelia-sorozatomhoz tudom kötni, annak egyfajta folytatásaként értelmezem.
Arra hogy ekkora méretben is festesz, lehet mondani, hogy Keserü Ilona hatása?
Természetesen. A képzés alatt is sokan használtuk a doktori iskolában - a Damjanich úti hátsó műtermekben - ezt a méretet. De a kezdeti Színerő Szimpóziumokon még nagyobb méretek is előfordultak. A nagyméretű képek mágiája, hogy a néző a kép részese lesz, ezáltal közvetlen bekerül a kép aurájába. Ezek a képek nagy távolságokból is erősen és eltérő módon hatnak. A Színerő Szimpózium azért fontos, mert összesűrűsít alkotókat, nagyon érdekes élmény, amikor művészek párhuzamosan egymás mellett dolgoznak és láthatják egymás munka módszerét, a képek születésének pillanatait, tanácsot is adhatnak egymásnak. Az együtt lét az egymás közötti szakmai kommunikáció rendkívül fontos. Fantasztikus élmény volt korábban is és most is a Zsolnay Negyed használaton kívüli ipari csarnokaiban és tereiben alkotni.
Emlékszem még az első Színerőre (2006-ban történt), a Zsolnay Gyár egy üresen álló csarnokában zajlott, elképesztő volt látni, hogy az ipari működés csontvázát, lenyomatát, a síngerendák alatt, az olajmocskos padlón állva dolgoztok. Az a hangulat ma már nincs meg.
A X. Szimpóziumon az elsőhöz képest már valóban kicsit kisebb terekben dolgoztunk, de még ezek a terek is nagy méretűek. Az idén a Pirogránit udvar kemencés részlegének első emeleti tereit használtuk, ezek is ipari jellegűek, az egyik helységből közvetlen lejárat volt egy közel 200m2-es pincébe is, amit Fejős Miklós valamint Gnándt Ferenc vettek bírtokba.
De a régi hangulat az tényleg brutális erejű volt.
Sokan ezt ki is használták, az ottani ipari fém gerendákra, oszlopokra, objektekre festettek, izgalmas helyspecifikus installációk jöttek létre. Emlékszem Ilona ott készítette el a közel 10m-es minkét oldalán fémlemezre spektrumszínekkel festett térbeli modifikációjával Möbius-szalagját, melyen a színátmenetek, az árnyalatok finoman egymásba fordulnak. A Möbius szalagot ott a helyszínen rakták össze több kolléga segítségével. Hatalmas élmény volt ennek a részese lenni, hisz olyan folyamatokat láthattunk, hogyan alakulnak és változnak a "színegyüttállások".
Kiállító alkotók:
Ádám Zoltán, Stefan Balázs, Benyovszky-Szűcs Domonkos, Bóbics Diána, Bullás József, Ernszt András, Fejős Miklós, Gnándt Ferenc, Mihai Gules, Hegyi Csaba, Hegyvári Dávid Péter, Horgas Karina, Kováts Nikoletta, Losonczy István, Nemes Csaba, Nyilas Márta, Paragi Éva, Poroszlai Eszter, Somody Péter, Tayler Patrick Nicholas, Varga Rita, Varga Tünde, Vető Orsolya Lia, Ljubomir Vučinić
BALOGH Róbert:
https://univpecs.com/kultura/hatul_meg_egy_uvoltve_homorito_lo?fbclid=IwAR1B3DCBR_7d2nKuMCD0z0MJYuRe4gC5uhTG6P4areUiOhm4SPlPj7rI9rE