Tanulmány Grendel Lajos prózájáról a decemberi Kortársban

Közismert, hogy Grendel Lajos szépirodalmi tevékenysége mellett maga is dolgozott tanárként, bár egyetemen, és nem középiskolában, mégis fontos volt számára, hogy átadja irodalomtörténeti tudását, közelebb hozza a szövegeket a befogadóhoz, egyfaja közvetítő szerepet töltsön be szerzők és olvasók között. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy amikor elkezdtem gondolkodni az előadásom témáján, magam is egyre inkább tanárként gondoltam az életműre, és a következő kérdések merültek fel bennem: benne van-e ez az életmű bármilyen formában jelenleg a középiskolai oktatásban? Hogyan lehetne megmutatni a 17-18 éves, érettségi előtt álló korosztálynak? Miért lenne hasznos, ha bevinnénk az órára az író szövegeit? Ezeket a kérdéseket próbáltam megválaszolni az irodalom és az irodalomtanítás módszertanának határmezsgyéjén mozgó előadásomban és a címben jelölt Grendel-novella segítségével azt igyekeztem megmutatni, milyen sokféle módon lehet(ne) belefűzni az író műveit az oktatásba, és ezzel együtt azt is láthatóvá szerettem volna tenni, mennyi kérdést és problémát tudott egymásba szőni egy rövid, látszólag egyszerű és közérthető írásában is.