Tisza kastély,Geszt

A Tiszák története jól mutatja, milyen érték forrása egy hagyományaira büszke, összetartó család. Már a birtokalapító is magában hordozta a legjelesebb leszármazottak tulajdonságait: törhetetlen tetterőt, tisztánlátást, kötelességtudást, kitartást, puritán makacsságot és erős református hitet. A leszármazottak között nagy személyiségek, kemény karakterek, szelídlelkű költők, jószívű nagyasszonyok, vérbeli Jókai-hősök sorakoznak. Közéjük tartozik a „százkezű ember”, a „szegedi gróf” Tisza Lajos, akinek sok egyéb mellett fővárosunk szimbolikus épületeinek egész sorát köszönhetjük. Kettő közülük miniszterelnök lett: egyikükhöz – akit még Ady Endre is „ősz óriásnak” tekintett – az újkori magyar történelem talán legvirágzóbb időszaka köthető. Ő volt Tisza Kálmán.

Fia, Tisza István, még ellenségei szerint is „a legeszesebb ember Magyarországon”, akit rögeszmékkel vádoltak — egyik a történelmi Magyarország megóvása, míg a másik egy közelgő világháború megsejtése volt. A kiállítás drámai csúcspontja az ő sorsa: a Koronatanácsban egyedül ellenezte a világháborút, mégis „háborús bűnbakként” végezte.

A kastélytól a Tiszák sírboltjáig néhány perc sétával jutunk el: harminchárom családtag, korán elhunyt reménységek, kiemelkedő tehetségek, a Tiszák, asszonyaik és gyermekeik nyughelye. Geszti fészkük osztozott a magyarországi kastélyok jellegzetes sorsán: lefoglalta a szovjet hadsereg, sárba dobált könyvtárával fűtöttek, de használták csirkeneveldének is. Régi adósságunk, hogy az épület visszanyerje hajdani fényét és megtalálja azt a szerepet, amely méltó múltjához. A család története, nagyjai, kiemelkedő személyiségei arra predesztinálják ezt a határ menti települést, hogy nemzeti zarándokhellyé váljék. Ez a perspektíva felemelkedést, új kulturális értéket, idegenforgalmat, munkalehetőséget ígér, bekapcsolva az ország vérkeringésébe egy „zsákfalu” életét.